Ugrás a tartalomra
Mi volt, emlékben él,
S új vár, mint utad tova léped,
S éretten az évek fényeinél,
Sokat tehetsz még, annyi szépet.
Kapcsolódó idézetek
-
Sok régi emlék, sok régi dal,
Köztük most újból kisgyermek vagy.
Ez az ünnep legyen úgy szebb, ahogy álmodban látsz,
Egy új világ, hol teljesül, mit vársz.
Egy éjjel, tele fénnyel, mikor szikrázik a hó,
Egy új nap, melyre bármi írható.
-
Ahogy élsz és harcolsz, rajtad áll,
A te döntésed, élet vagy halál,
De ne félj, csak menj, a fény téged vár,
S légy, aki vagy, a múlt nem számít már.
-
Néha fáradt, de még remél,
Bőrig ázva is célba ér,
Hisz az ember képes a többezer éves kérgekkel tenyerén,
Legyek bátor, legyek szép, ki vigyáz rád, s örökké él,
Mi túljárunk majd a halál eszén.
Alvin és a mókusok
-
Még élünk, gyermekek vagyunk, s mégis látod, mindig haladunk
Az úton, mert menni kell még akkor is, ha maradni akarunk.
Itt egy év, és ott egy újabb, de embertől ne várj újat,
Korlátaikat hagyd nekik, te híd is vagy, és folyó is vagy.
Rajtad mások átkelhetnek, ha akarnak, kinevethetnek,
Szárnyad is van, repülni tudsz, így föléjük emelkedhetsz.
-
Az élet, mint homokszem pereg tovább,
az elmúló rossznak a súlya sem fáj.
Arcod a fény mossa, jobb lesz talán,
a rád váró út még előtted áll.
-
Számtalanszor újra látom képedet,
kedves emlék, elfeledni nem lehet.
Szőke fürtjeiddel játszadoz a szél,
elmúlt szép napokról, terólad mesél...
Szilvási Lajos
-
Nagy voltál még egykor nekem,
már csak visszafelé növök.
Annyi emlék bennem remeg,
veled ott maradt az örök.
Csillagokká kócolt ködök
között sétálgatsz fenn gyalog.
Nem fáj visszér s a vérrögök,
dúdolgatsz, mint az angyalok.
-
Féltve őrzött álmunk mindig visz tovább,
Megtart, mint egy háló, ringat, hogyha fáj.
Néha majd az úton zsákutcába érsz,
De közben annyi újat átélsz és remélsz.
-
Tépd el az időt, törd el a múltat,
Gondold azt, hogy mától fogva élsz!
Könnyfényû hûs patak lemossa arcodat,
És ha onnan majd visszatérsz,
Egy új útra megtisztulva lépsz.
-
Szakítottunk; mégis tovább
Trónolsz, itt, a szívem felett:
Emléked folyton át- meg át-
Cikázza az életemet.
Mihail Jurjevics Lermontov