Ugrás a tartalomra
Miért kell visszatolnunk a bevásárlókocsit a gyûjtőszigetre? Mert ezzel segítünk másoknak, márpedig kizárólag más embereken keresztül lehetünk mi is emberek. Mindennapi életünkben, amikor annyi probléma, bosszúság és kérdés kavarog bennünk, könnyû (és csábító) megoldás, ha az ember beletemetkezik saját elméjébe, és csak olyan dolgokat tesz, amivel megkönnyíti saját életét, és enyhíti az általa megtapasztalt fájdalmat. De lássuk be, ez nincs rendben. Nem egyedül élünk ezen a bolygón. Csak egy porszem vagyunk a nagy egészben.
Kapcsolódó idézetek
-
Van valami haszna a szelektív hulladékgyûjtőbe vinnünk a szemetünket, ha mások meg egyszerûen eldobálják az utcán? Érdemes kimenni egy tüntetésre, ha épp semmi kedvünk nincs hozzá? Van értelme egyáltalán elmenni szavazni? Hiszen megteszik majd helyettünk elegen, nem igaz? Olykor könnyû azt képzelni, hogy a részvételünk végső soron semmilyen hatással nem bír az események menetére, csakhogy ez a hozzáállás könnyen ahhoz vezethet, hogy elveszettnek érezzük magunkat és céltalannak tekintsük az életünket. Ha nem hiszünk benne, hogy van értelme a tetteinknek, akkor nehéz lesz hinnünk bármiben is, ami rajtunk túlmutat.
Mungi Ngomane
-
Még nem haltam meg, csak széthullóban vagyok. De ki nem? Mi mindannyian ugyanabban a süllyedő hajóban ülünk, és próbálunk jókedvûen evezni. Itt van például a karácsony. Ki a szarnak hiányzik? Aki kitalálta, annak biztosan sosem kellett nehéz csomagokat cipelnie. Nekünk viszont minden felesleges cuccunktól meg kell szabadulnunk ahhoz, hogy lássuk, hol is vagyunk valójában. Pontosabban, hogy hol nem vagyunk. Mert minél több cucctól szabadul meg az ember, annál világosabban lát. Az életben minden fordítva mûködik. Ha fordítva él valaki, a nirvána az ölébe pottyan.
Charles Bukowski
-
Amikor minden összeomlik, figyelmünket el kell terelnünk a saját életünkről oda, ahol másoknak a leginkább szüksége van a szeretetünkre és a támogatásunkra. Ezáltal hasznosnak és értékesnek érezhetjük magunkat, ami segíteni fog abban, hogy átvészeljük, bármin megyünk is épp keresztül. Ez az, ami kirángat minket a befelé fordulásból.
-
Egy járvány idején a mások felé tett segítségnyújtás minket magunkat is megsegít, ha pedig másokon nem segítünk, azzal végső soron magunknak is ártunk. Nem elég a terjedést egyes országokban vagy térségekben felszámolni. Mindenhol fel kell számolni ahhoz, hogy a kórokozó ismételt behozatalától ne kelljen tartani.
-
Néha a balesetek egyszerûen megtörténnek. (...) Haragudni akarsz saját magadra, mert könnyebb elviselni, ha magadat hibáztathatod. De ha olyasmiért okolod magad, amiről nem tehetsz, nem segítesz senkin. (...) Azt hiszem, ez olyan, hogy a lelkünk mélyén azt akarjuk hinni, hogy mindennek, ami történik, van oka. Pedig nincsen. Az élet nem úgy mûködik. Néha az ember rosszkor van rossz helyen.
-
Miért gyûlöljük egymást? Összetartozunk, ugyanegy planétán élünk, ugyanegy hajó utasai vagyunk. S ha szükséges is, hogy a civilizációk szembekerüljenek egymással, hogy előmozdítsák ezzel új szintézisek alakulását: borzalmas, hogy kölcsönösen fölfalják egymást.
Antoine de Saint-Exupéry
-
Amerre nézek, lelki sérülteket látok. Mindenki nyavalyog, mert eldobták, elhagyták, kifosztották. De mind újrakezdi. Megpróbálja ismét. Mert hihetetlen, hogy ezen a tetves bolygón ne lehessen legalább néha-néha boldognak lenni.
Vavyan Fable
-
Nem az-e az ember egyik legnagyobb szerencsétlensége, hogy könnyebben felejt, mint emlékszik, nyilvánvalóan azért, mert így kényelmesebb, mert így az élet kevésbé fáradságos, a hétköznapok pedig könnyebben járhatóak? Ezért fojtunk el magunkban annyi mindent: félresöpörjük a dolgokat, hagyjuk, hogy a napok maguk alá temessék őket, és feledésbe merüljenek.
Jón Kalman Stefánsson
-
Gyûjtenek, sokkal többet, mint amennyire szükségük van, mind csak gyûjtenek, gyûjtenek, s már nem is tudják, hogy miért. Mint az emberek, éppen. (...) Én ha valamit dolgozom, azért csinálom, hogy éljek. De ezek azért élnek, hogy örökösen dolgozhassanak valamit, aminek már nincsen is értelme. És a végén nem is élnek, csak dolgoznak, dolgoznak. Amíg meghalnak, addig. Mint az emberek, akik a falvakban élnek, meg a városokban, és egész életükben csak dolgoznak, hordják össze maguk köré a sok mindent, és nincs is idejük ahhoz, hogy örvendeni tudjanak az életnek.
Wass Albert
-
Mindannyiunknak vannak sérülései, ilyenek vagy olyanok. Hogy is ne lennének? Máskülönben mindenki tökéletes volna körülöttünk: szüleink, testvéreink, szomszédaink. Egyetlen kérdésen múlik majdnem minden: hogyan válaszolunk a lelki sérülésünkre? Bevalljuk-e vagy elnyomjuk? Hogyan határozza ez meg másokkal való kapcsolatainkat? Néhányan bevallják a sérüléseiket, és megpróbálják oldani; mások azzal töltik az életüket, hogy más sérülteknek segítenek; és vannak olyanok is, akiknek egyetlen célja az, hogy minden további egyéni sérülésnek elejét vegyék - bármi áron. Õk a könyörtelenek, akiktől óvakodni kell.