Miért vagy olyan bánatos, Hol minden szív örûl? Szemed mutatja, ne tagadd, Itt sírtál egyedûl. (...) Hívnak vidám barátaid, Mindannyi úgy szeret. Ha veszteséged még oly nagy, Köztünk felejtheted.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha minden bánatom elmondanám néktek, tudom, akkor azon mind csak nevetnétek. Így hát nem is mondom, nem látjátok rajtam, hiszen csak mosolygok, akármilyen baj van. Csak azt, aki szeret, azt az egyet bántja, mert a mosoly mögött könnyemet is látja. Juhász Magda
2. Szived mélyébe rejtsd szerelmi Gyönyöröd, bánatod. Ne tudjon senki más felőle, Csak ő, kitől kapod. Üres szivûek sokasága Irigyli gyönyöröd; Ha hozzáférhet, összetépi És mulat bánatod fölött.
3. Ugyanaz a szív legbelül Ma merre hajt észrevétlenül? Ugyanolyan szép az a csillogás Te kinek hazudtál valami mást? Ne sírj majd, ha nem leszek, Lesz majd más, aki rád nevet.
4. Emlékezz, mennyire szerettél, Mennyire fájt, mikor elmentél. Nézz rám, fogd meg a kezem, Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem. Children of Distance
5. Amikor bánatos vagy, magadat kicsinek, a világot hidegnek érzed. Kevés az energiád, mert a bánat felemésztette. S mivel a rád irányuló figyelemmel tudsz életerőt nyerni, fájdalmadat kikiáltod a világba. (...) Amikor szenvedsz, elvárod, hogy a másik együtt szenvedjen veled. Amikor elé tárod a fájdalmadat, lesed az arcát, hogy mennyire szomorodik el. Ha veled sír, megnyugszol, hogy nem vagy egyedül. Azt hiszed, a másik ilyenkor szeret és támogat téged, de valójában nem történt más, mint hogy őt is magaddal rántottad a gödörbe.
6. Legyél boldog, még akkor is, ha sírni kell, vigyorogj egyedül, hogyha nincs kivel. Legyél boldog, még akkor is, ha nagyon fáj, legyél boldog, még akkor is, ha nem muszáj.
7. Tudom, mi bántja a szívedet, Add nekem most a könnyedet, Az álom lassan véget ér, A remény mindig megmarad, A lelkedben él, S mi emlékszünk majd rád, Ne félj!
8. Olyan súlyosan boldogtalan vagyok, hogy az élet árnyékos oldalára vetett a halálod, hogy minden elmúlt, ami számomra az életet jelentette, hogy eltûntél, hogy nem talállak, szíved szakadhat meg ott, ahol most élsz, mert látnod kell kibuggyanó könnyeimet, érezve ahogy szívemet megcsavarja a gyötrelem. Szabó Magda
9. Kérlek, ne sírj, ha valami bánt, Hívj, egy szó, s dalom érted kiált. Rám találsz majd, tudom, eljön az a nap, Vágyom rád, oly messze vagy. Zanzibár
10. Mindenki tudja, hogy van ez, ha hiányzik az, akit szeretünk. Az ember minden idegenben őt véli felfedezni, abban reménykedve, hátha őt látja. (...) De aztán hallod, hogy ez mennyire szánalmasan hangzik, így inkább csendben maradsz, és várod, hogy megszakadjon a szíved.