Míg iszod a kávéd s én a teám, csak ülünk egymás mellett némán. Szeretném tudni, most mi lesz, nem szólsz hozzám, mégis hazudsz nekem.

Kapcsolódó idézetek

1. Míg te ittad a kávéd, s én a teám, csak ültünk egymás mellett tétován. Lehet még esélyem? Szerethetlek még igazán? Kérdezlek, de csak a csend felel rá - némán.
2. Ülj hát le! Pihenj meg velem. Ha gondod van, mondd el nekem. Figyelj rám, bíznod kell bennem, titkainkat őrzöm szívemben... csendesen.
3. Összefonódik a tekintetünk, csak ülünk, nézzük egymást, egyikünk sem szólal meg, mégis rengeteg mindent közlünk.
4. Feszül a csend, ma is hazakísért, ül az ágyamon. Lebben a függöny, játszik a fény a vállamon. Ide csak állni jár az idő, vagy meg sem érkezik. Ó hogy várlak, csak várlak, miért nem vagy itt? Rúzsa Magdolna
5. Ha semmit sem mondasz, amikor valami mondanivalód lenne, valójában hazudsz. Ashleigh Brilliant
6. Várom, hogy szóljon - félrehallom a csendet.
7. Elhallgatok. Ti játsszatok. Én majd őrzöm a látszatot. Szilágyi Domokos
8. Miközben alszol, én az esőben állok, és nézem, ahogy a cseppek a hajamról az arcodra hullanak, és te mintha mosolyognál álmodban, de mégis néma vagy. Tisza Kata
9. Még sudár, egyenes a hátam, De a fejem meghajlik lassan. A tükrömtől már mit se kérdek, Nem előre, de visszanézek S ülök a csöndes alkonyatban.
10. Egyedül ülök, egy kávé az egyetlen társam, Elfásultam ebben a várakozásban. Hogy egyáltalán létezem, arra sincsen tanú senki, Csak ez az elhanyagolt, ködös, esti, bukaresti resti. Kiss Judit Ágnes