Egyedül ülök, egy kávé az egyetlen társam, Elfásultam ebben a várakozásban. Hogy egyáltalán létezem, arra sincsen tanú senki, Csak ez az elhanyagolt, ködös, esti, bukaresti resti.

Kapcsolódó idézetek

1. Elfáradtam. Elfáradtam az utazásban, örökké egyedül, mint az ujjam. Belefáradtam, hogy sose volt mellettem egy barát, aki megmondja, hova megyek, honnak jövök s miért. És főleg belefáradtam abba, ahogy az emberek bánnak egymással. Belefáradtam a kínba, amit érzek és hallok a világon minden nap. Túl sok van belőle.
2. Micsoda kavar! Elmagányosodtam az embertömegben.
3. Társak nem voltak, Magam voltam csak. Én már fáradok, Mindent rád hagyok, Kérlek, engedj el! Nekem mennem kell, A csendnek hódolok. Hallgass, hallgatok... Bonanza Banzai
4. Hiányod kristályfényében ülök, kuporgok egyedül. Keszei István
5. Ma is nélküled lett este, pedig a reggel ezt még elképzelhetetlennek tartottam. Újra és újra egyedül maradok, és szembe kell néznem magammal segítség nélkül. Most ebben a pillanatban talán a magányom is csak arra ürügy, hogy rád gondolhassak. Szeretnélek látni - ennyi az egész. Néha ez is sok. Kozma Mária
6. Egyedül vagyok, nem melegít senkinek a szerelme, fázom, akárha a föld alatt élnék, bármit írok is, mind száraz, fásult és komor. Anton Pavlovics Csehov
7. Itt maradtam egyedül, négy fal közé bezárva. A percek szenvednek, várnak az idő halálára. Minden hideg, minden fagyott, belepett mindent a hó. Az összes dolog halott, csak hiányod állandó. Fluor
8. Ülni az ablak előtt és várni valakit... Alkonyodik. Tudom: a volt volna már sohasem lehet. Ma sem jön, holnap sem. Már sohasem jöhet. Marsall László
9. Vesztes lettem, hiába győztem, Senki mellettem, senki mögöttem. Állok az úton, rád gondolok, Tudom, a szabadság magányos dolog. Hobo Blues Band
10. Éjszaka senki. Nappal ezernyi idegen. És a magány annyira kézzelfogható, hogy már úgy érzem, mintha valami élő és kemény dolog lenne, ami kitölt minden sarkot és utat. Paulo Coelho