Miként az kélgyó, hogyha vedlik, eldobja múltját, s egy darabig árva, csupaszságba zárva, csupasz élettel néz föl a világra, nincs múltja, jövője, csupán jelene, csupán a most az eleme, - akként nekünk is.

Kapcsolódó idézetek

1. Múltunk sincsen, jövőnk se lesz, mint ahogy nem volt sem azelőtt: nem lesz sem azután, élünk a világba bugyután, naggyá növekszenek az apró dolgok, mert csöknek vágyaink. Szilágyi Domokos
2. A múltat eltörölték, s a jövő meg sem érkezett, sodródom a nem létező jelenben, szerelemben, hitben, kételyekben úgy tûnik, hogy az életen csak átlebbentem éppen. Paulo Coelho
3. Egyedül lépünk be a világba és egyedül távozunk, és közben csupán annyi történik, hogy igyekszünk magunknak társat találni. Kell a segítség, kell a támasz, másképp magunkra maradunk. Idegenek, egymástól elvágva, és elfelejtjük, mennyire össze vagyunk kötve. Ezért hát a szerelmet választjuk, az életet, és így egy kis ideig, egy kicsit kevésbé vagyunk egyedül.
4. A kesergés azt bizonyítja, hogy leragadtunk a múltban. De csak egy életünk van, ne pazaroljuk el.
5. A múlton való rágódás és a jövőtől való félelem leláncolja a lelket, s csak akkor lehetünk szabadok, ha kapcsolatot teremtünk az élettel... itt és most! Robert Lawson
6. Elhagyott engem. Megölte magában a múltat, és új életet kezdett. (...) Elment, és elvitte magával a lelkemet. Mindössze fájó ürességet hagyott bennem.
7. Az ember a múlt és a jövő rabja. Oda sem figyel arra, ami történik vele a jelenben. Pedig arra születtünk, hogy élvezzünk az életet.
8. Megszokjuk a lakásunkat, létünk részének tekintjük, az élet aztán másfelé sodor bennünket, otthonunk pedig idegenné válik; múltunk a mögöttünk maradt reményekből, szokásokból, szenvedésekből áll, amelyek halványulnak, de nem tûnnek el, csak majd velünk együtt.
9. Életünknek nagy része értelmetlen, önmagát megsemmisítő ingadozás és hiábavalóság; káosszal küszködünk kívül és belül; és mégis hisszük, hogy van bennünk valami életbevágóan fontos és jelentőségteljes, csak tudnunk kellene olvasni a tulajdon lelkünkben. Érteni akarunk, fel akarjuk fogni a múló dolgok értékét és perspektíváját, hogy így kiemelhessük a fejünket a napi körülmények örvényéből. Will Durant
10. Egész életünket azzal töltjük, hogy egy kötélhúzásban mi vagyunk a kötél: egyik oldalról a megváltoztathatatlan múlt súlya húz bennünket, a másikról a megjósolhatatlan jövő.