Mikor a gyalázat ünnepli önmagát, Mikor az alázat kéri a legjavát, Mikor az önérzet hallgat, akár a sír, Én nem csodálom, hogy a magyar ember örömében is sír.

Kapcsolódó idézetek

1. Magyar vagyok. Természetem komoly, Mint hegedûink első hangjai; Ajkamra fel-felröppen a mosoly, De nevetésem ritkán hallani. Ha az öröm legjobban festi képem: Magas kedvemben sírva fakadok; De arcom víg a bánat idejében, Mert nem akarom, hogy sajnáljatok. Petőfi Sándor
2. A magyar olyan, hogy szereti magát kikeseregni. Kesergés kell neki, nem a tett. Ha kedvére kisírhatja, kikáromkodhatja magát a magyar, akkor már akár el is engedi, hogy történjen valami. Móricz Zsigmond
3. Eljön az idő, mikor a gyász inkább belenyugvás, mintsem szükség, s mikor a száj sarkában bujkáló mosoly, bár szentségtörésnek érezzük, többé már nem tilos. Mary Shelley
4. Amikor azt érzem, hogy egy adott helyzet vagy kis baleset rosszabbul is végződhetett volna, olyankor én is elsírom magam. Nem szégyellem! Chris Hemsworth
5. De túl minden bún, minden szenvedésen, Önérzetünket nem feledve mégsem, Nagy szívvel, melyben nem apad a hûség, Magyarnak lenni: büszke gyönyörûség! Sajó Sándor
6. Az ember nem mondja - viseli a gyászt. Attól, hogy hallgat, tán még feketébb lesz odabelül. Pedig jó lehet könnyülni. Vannak, akik a szavaktól könnyülnek. Szabó Magda
7. A túlzott bánat nevet. A túlzott öröm sír. William Blake
8. Az embernek gyanakodnia kell a szívére; önérzetünk sérelme szívesen lát méltánytalanságot, ahol hibánkat kellene látnia. Németh László
9. Magyarnak születtem. Szeretem e földet Büszke szegénységben, bús gyönyörrel én; Más nemzet gyermeke gúnyos nyelvet ölthet, - Nincs hivatás, szentebb, e föld kerekén! Boldogabb nép sarja kicsinyelve szánhat, - Ezt a csodás érzést hogy is értené! Óh de honszerelmem gyûlöletre lázad, Ha rút árulás tör idegen felé... Sajó Sándor
10. Olyan a gyász álderûbe rejtve, Mint az öröm, ha sírni volna kedve. William Shakespeare