Mikor lelkünk a kínba belefásult S a könyörgésre sincsen már erő, A vágy tüzében önmaga elégett: A boldogság akkor előnkbe jő.

Kapcsolódó idézetek

1. A nagy lélek olykor nem a fájdalomtól rémül meg, hanem attól, hogy elmúlik a fájdalom. Osztályrészünk ugyan nem a kimeríthetetlen boldogság, de a hosszú szenvedésünk legalább sorssá állna össze. Ám nem így történik, és egyszer legkeservesebb kínjaink is megszakadnak. Egy reggel, a reményvesztettség hosszú napjai után, elfojthatatlan életvágyunk jelzi, hogy minden véget ért, a szenvedésnek sincs több értelme, mint a boldogságnak. Albert Camus
2. Az öröm kis életlámpánk olaja. Ha az olaj kifogy, még izzik a bél, de már nem világít. Az örömtelen lélek fölemészti magát, rosszkedvet, ingerlékenységet, szomorúságot áraszt, senkinek sem világít. Prohászka Ottokár
3. A lélek fájdalmától ne féljetek. A kín elhamvad lassan, akár a tûzrakás. Amikor elfoszlik a füstje is, meglátjátok: elvezetett valahová; megerősödtetek. Vavyan Fable
4. Ha nem ragaszkodunk foggal-körömmel a vágyainkhoz, akkor vágyálom lesz az akarásból, majd szertefoszlik az is. (...) A vágy csak egy nagyobb baj tünete, de nem mozgósít tettekre. Daniel Gottlieb
5. Az idő csak a mi szenvedésünk. A boldogság közelebb esik az örökkévalósághoz, mert benne már inkább elvész az idő. Malonyay Dezső
6. Az igazi boldogság éltet és reméltet. Amikor kiégnek a vágyak, velük pusztul a boldogság ígérete is. Aki már nem remél, aki már nem kíván, annak félnivalója is akad. Boldogtalan boldogság az övé. Ahol a vágy végződik, ott kezdődik a félelem. Baltasar Gracián
7. Sóvárgás, forró vágy tölti el a szívet, de ha végre elnyertük azt, amiért ezernyi gonddal-bajjal küzdöttünk meg, ez a vágy hamarosan halálos-hideg közönnyé dermed, s mint ócska játékszert hajítjuk el megszerzett javainkat. Ernst Theodor Amadeus Hoffmann
8. A tûz kialudt bennünk, de ha hozzám érsz, még megéget, Már eldobtam a szerelmed, és most te az enyémet, Más lépett a helyembe, már nem nézel a szemembe, És ha hiányzom majd néha, sírj csak másnak, nekem ne. Children of Distance
9. Reményből él a vágy, s meghal, ha nincs remény: Láng az, amely kihúny, ha tápláléka nincsen. Pierre Corneille
10. Imádkozunk, megoldásért esedezünk, akármilyenért, csak enyhítse a fájdalmunkat. Amikor azonban tudatára ébredünk, hogy semmi sem változhat, úgy érezzük, legyûrtek és megfosztottak minket minden reménységünktől, s hagyjuk, menjen minden a maga útján. Csak így válhat a fájdalom életünk részévé.