Mikor utoljára láttalak, csillogtál, úgy fájt, hogy nem vagy az enyém, most lopva nézlek, és látom, hogy nincsen mit sajnálnom.

Kapcsolódó idézetek

1. Mindent máshogy látsz, mindig máshol jársz, mint én. Az utunk eltûnt rég, az összes emlék szép, a miénk. De minden perc, mit éltem veled, tudd, már részem, a miénk. A mosoly rajtad még pont olyan, mint rég, csak már nem az enyém.
2. Mosolyom mögé néztél, és bánatot láttál; én benned magamra leltem, én a tiéd vagyok, mert rám találtál. Ákos
3. Volt egy mosoly is még, voltak lopott csókok, lopott volt minden pillanat, az örömök, a kínok, már tudom, semmi sem volt igaz, már tudom, illúzió volt minden, nem volt igaz az ölelés, de nem fáj már a nincsen. Most már szinte mindegy, mit írtam akkor, mit éreztem éppen, már nem karcol több csíkot a bánat az éjszakai égen. Koltay Gergely
4. Valahogy már máshogy látom a dolgokat, ember vagyok, nem holmi áldozat. Valaki a tükörben néha átszalad, egy másik arc, egy másik én, de nem az enyém.
5. Amíg itt voltál, nem figyeltem rád. Most, hogy elmentél, mindenhol téged kereslek.
6. Nem szégyenlem az életem, ez az énem. Neked semmi, van, akinek én voltam a minden.
7. Elmehetsz már házam előtt, Nem vigyázlak, mint ezelőtt, De ezelőtt vigyáztalak; Szívem újult, ha láttalak.
8. Téged látlak, ha a szemem csukva, Te vagy a kincsem, nálad jobb nincsen.
9. Átvertél. Hallom, hogy csöngetsz, megyek kinyitni az ajtót és arra gondolok, hogy nem is bírom ezt az embert, csak megint áltatni fog. Aztán kinyitom az ajtót és a rossz érzések eltûnnek, mert meglátom a mosolyod és ennyi elég. Bíztam abban a mosolyban. (...) Olyan különös, minden megváltozott. Egyik nap még te vagy a jövőm, másnap pedig a bosszúságom, most pedig majdnem a múltam.
10. Szeretem a múltam, szeretem a jelenem. Nem szégyenkezem azért, amim volt, és nem vagyok szomorú, mert nem az enyém többé. Sidonie-Gabrielle Colette