Milyen nyomorult az ember, mikor Istennel kel viadalra! Isten csak rálehelt az anyagra, s az emberi arc mosolyogni kezdett.

Kapcsolódó idézetek

1. Megint elnevette magát. A nevetéstől megváltozott az arca, és rádöbbentem, hogy gyönyörû. Elfordultam, mert nem akartam benne mást látni, mint szörnyeteget. Veszedelmes szörnyeteget. Jeaniene Frost
2. Ahogy az anya örül, amikor észreveszi csecsemőjének első mosolyát, pontosan ugyanúgy örül az Isten is, valahányszor meglátja az égből, hogy teljes szívből imádkozni készül egy bûnös. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
3. Kacag rajtad az Isten csak, kacag és nevet. Õ teremtett meg, de most mit kezdjen veled? Mi mást is tehetsz? Amit tudsz, az ma még elég lehet, De holnap már nem, úgyhogy ne legyél már elégedett.
4. A szegény embernek nincsen baja. Kevéssel megelégedvén, mindene megvan. A mit az emberek megtagadnak tőle, megadja neki az Isten.
5. Csodálatos, hogy az ember a legkilátástalanabb helyzetben is képes megkapaszkodni egy halvány reménysugárban, s ettől már szinte boldognak érzi magát. Henry Rider Haggard
6. Szórakozottan másvalaki arcával mosolyodtam el. Fodor Ákos
7. Az Isten tudja, sosem sírtam, De most sírok, de most sírok. Az Isten adta a mosolyunkat, Aki látja, tudja, hogy miért. Halott Pénz
8. A mosoly varázsol... A Föld mint egy album, Az albumban fényképek az emberek, A képekre Isten azt írta, hogy "Csak örömmel nézheted.". A Föld csak egy album, Az albumban fényképek az emberek, A képeket nézve megérted, hogy A haragra fakul és a mosolytól lesz színesebb. Kowalsky meg a Vega
9. Amikor boldog az ember, olyan boldog, hogy nem érzi szükségét Istennek; sőt, mintha Isten kéréseivel egyenesen megzavarná ezt a boldogságot. Ám ha az ember észhez tér és hálával, dicsérettel fordul őfelé, akkor Isten - úgy tûnik - tárt karokkal fogadja. De mit talál az ember a kétségbeesés, a szükség órájában, amikor minden más segítség hiábavaló? Egy arcába csapódott ajtót, és a nehéz lakat kattanását, egyszer, kétszer, amint rázáródik. Clive Staples Lewis
10. Isten veled hát! A mi elmult, Örökre elmult: mért siratni? Lásd, engem épen az vigasztal, Hogy vígaszt semmi sem tud adni. Reviczky Gyula