Min­den vagyonom testi gyermekeimé: el nem idegeníthető örökségük. Amit nekik hagyok - többé nem az enyém. Amit ők tapasztal­nak - már nem én tanulom. Amit ők sze­retnek - én esetleg messze lökném magam­tól. Én talán bölcsebb vagyok - meglehet. De ők gazdagabbak.

Kapcsolódó idézetek

1. Rájöttem, hogy két életünk van. Az első a sajátunk. A második a gyerekeinké. Meg kell tanítanunk nekik, amit tudunk, amit megtanultunk.
2. A világon mindent, ami nekem adatott, az Úrtól kaptam. Értem vannak, jogom van hozzá, hogy használjam őket, de nincs jogom birtokolni, mert nem az enyémek. Szvámi Ráma
3. Boldog vagyok, ha azt, amit nálam bölcsebbektől, meg a magam erejéből nyertem, átadhatom másoknak. Jussanak ők tovább annál, ahol én vagyok.
4. Tudatosítsuk végre magunkban, hogy a bolygót nem kvázi a szüleinktől örököltük, hanem sokkal inkább a gyermekeinktől vettük kölcsön. De épp most lopjuk el a jövőt tőlük - és azzal dicsekszünk, hogy a legintelligensebb teremtmények vagyunk, amelyek valaha szaladgáltak ezen a bolygón. Hogyan lehetséges az, hogy megengedjük magunknak az egyetlen élőhelyünk tönkretételét? Az a benyomásom, hogy elveszítettük azt a bölcsességet, hogy a cselekedeteink következményeire tekintsünk. Jane Goodall
5. Annyi pénzt adok a gyerekeimnek, hogy képesek legyenek tenni valamit, de annyit nem fogok adni, hogy képesek legyenek arra, hogy semmit ne kelljen tenniük. Warren Edward Buffett
6. Minek a hatalmas vagyon, ha nem tudom, mi lesz a sorsa halálom után? Mit ér a birodalom, ha rajtam kívül senki nem félti? A rengeteg pénz, a végtelen birtok, a dübörgő üzlet mind-mind fölösleges, ha nem kell az utódoknak.
7. Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek. Õk az Élet önmaga iránti vágyakozásának fiai és leányai. Általatok érkeznek, de nem belőletek. És bár véletek vannak, nem birtokaitok. Kahlil Gibran
8. Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek. Õk az Élet önmaga iránti vágyakozásának fiai és leányai. Általatok érkeznek, de nem belőletek. És bár véletek vannak, nem birtokaitok. Kahlil Gibran
9. Azok a szülők, akik nem hajlandók gyermekeikkel együtt fejlődni, változni és szenvedni, a szenilitást választják - akár tisztában vannak ezzel, akár nem -, s mind gyermekeik, mind a világ messze maga mögött hagyja őket. A gyerekektől lehet tanulni, s aki megragadja ezt az alkalmat, biztosítja magának az értelmes öregséget. Sajnos, a legtöbb ember nem ragadja meg az alkalmat.
10. Sajnos, sokszor egyesek büszkébbek egy birtokukban lévő különleges ékszerre vagy festményre, mint saját szüleikre vagy éppen gyermekükre. Holott ezek a személyek belőlünk építkeznek, a mi hozzáállásunkat, viselkedésünket tükrözik. Ha nem becsüljük őket, magunkat értékeljük le. Tóth Gábor Ákos