Mindannyian katedrálisok vagyunk, ez kétségtelen. De mi van az én tágas, belső teremben? Esther, a Zahir. Mindent kitölt. Õ életem egyetlen értelme, (...) és megértem, miért szálltam szembe a hóval, a dugóval, a jeges országúttal: hogy eszembe jusson, hogy mindennap újjá kell építenem magam, és hogy - életemben először - elfogadjam, hogy van egy lény, akit önmagamnál is jobban szeretek.

Kapcsolódó idézetek

1. Számomra csak az olyan utakon való haladás létezik, melyeknek van szívük, bármely út lehet, melynek van szíve. Ott utazom én, és az egyetlen, aminek értelme van, az út végéig haladni. Ott utazom én, és lélegzet-visszafojtva csak nézek, nézek.
2. Nap mint nap ültem a sötétben, Szorongtam, féltem egyedül. Nap mint nap akárhová néztem, Körbevett egy ûr. Megjöttem, minden olyan szép itt, Remélem, utam véget ért. Itt állok, egy jelt várok, Hogy szívem célba ért.
3. Vannak, akik csak a csúfságot látják a világban, a zûrzavart. Én a szépséget látom. Hiszek abban, hogy mind okkal érkezünk ide, hogy van célunk. És minden úgy lesz, ahogy lennie kell.
4. Mindent át kell élnünk: életet és halált, szeretetet és veszteséget. Ezért vagyunk itt. Nem a szenvedés ellenére, hanem azon belül vagyunk emberek.
5. Mit kerestem, amikor kimásztam az odúmból, a hunyorgó fényben vonszolva magam elérhetetlen ködképek felé? (...) A visszautat a sötétbe, a semmibe, a komolysághoz, haza, valakihez, aki még mindig vár, akinek szüksége van rám, és akire nekem is szükségem van, aki a karjába zár és azt mondja, ne hagyjam el soha, aki átadja a helyét és virraszt fölöttem, aki szenvedett, ahányszor csak elhagytam, akit gyakran meggyötörtem és akinek ritkán okoztam örömet, akit sosem láttam. Samuel Beckett
6. El fogok menni. Elmegyek, mert erre kérsz, és tőled nem tagadhatok meg semmit sem. De minden út körbeér, és találkozunk még. Tudom. Ha nem ebben az életben, hát majd azután. Mindig is téged kerestelek, és végre rád találtam. Tudok várni. Te vagy a lelkem, a lélegzetem; nélküled nincs értelme semminek. Mi egyek vagyunk... oszthatatlanok, és a természet minden ereje azon lesz, hogy kettőnket újra egyesítse. (...) Addig minden erőmmel azon leszek, hogy jobb ember legyen belőlem. Volt valaha egy fiú, aki valóra akarta váltani az álmait. Hát megyek, megkeresem őt. Azért megyek, mert te kérsz rá. Azért megyek, mert téged még az életemnél is jobban szeretlek. Gaál Viktor
7. Ott álltam az úton, nem tudtam, hová, merre menjek, kellett, hogy valami jöjjön, történjen velem, az volt a kezdet. Nem találtam otthont, indulok, ha kell, a végtelen útra, nem élhetek másként, állni nem tudok, csak menni újra, örökmozgó lettem, nem állok sohasem. P. Mobil
8. Egy olyan embert akarok, aki megmenti a lelkem. Egy embert, akire felnézhetek, és betölti az ûrt. (...) Téged.
9. A létezés a szerelemben van elrejtve. (...) A halál most engem szólít. A nap utoljára kelt fel nekem. Megfordulok, és magam mögött látom a szerelmet, mely egész életemnek értelmet adott.
10. Be akarom bizonyítani neked, hogy sokkal több van közöttünk. Része vagy a személyiségemnek. Te vagy a fény az alagút végén. Miattad érdemes élnem, és meg kell tennem mindent, hogy magam mellett tartsalak.