Mindaz, amit az emberek "csalás"-nak neveznek, a testek szomorú és unalmas lázadása egy helyzet és a harmadik személy ellen, félelmesen közömbös, ha visszanézünk, az élet végén - közömbös, csaknem szánalomra méltó, mint egy baleset és félreértés.

Kapcsolódó idézetek

1. A kívülről példaértékû házasság emberileg szánalmas. Egy idő után mindenki félremegy. Itthon mindig is többnejûség volt, és most is az van, csak megcsalásnak hívjuk.
2. A megcsalásnak sok fajtája van. Csalhat meg férfi nőt, a nő férfit. (...) Van, hogy csak a test csal, és van úgy, hogy együtt csal vele a lélek is. (...) A csaló egy röpke pillanatra diadalt arat a saját sorsa felett.
3. Nagy időpazarlással keresik a fölöslegest, és sokan élték le az életet úgy, hogy csak az élet eszközeit keresték? Vedd szemügyre az egyént, vizsgáld az összességet: nincs, akinek élete ne a holnapra irányulna. Hogy mi rossz van ebben, kérded? Végtelen sok. Hiszen nem élnek, hanem élni készülődnek. Mindent elhalasztanak. Még ha odafigyelünk, akkor is lehagy bennünket az élet; így pedig, ha késlekedünk, elfut mellettünk, mint valami idegen; az utolsó napon ér véget, de mindegyiken elvész. Lucius Annaeus Seneca
4. Az emberi élet olyan, mint egy rövidke felvillanás. Úgy kellene élnünk, hogy akármit is csinálunk, szeressük. Ebben a múló életben az ember ostobasága, ha arra kényszerül, hogy olyat tegyen, amit nem szeret - csak azért, hogy szenvedjen. Jamamoto Cunetomo
5. Valamennyi, életed során elszenvedett megaláztatás feledésbe merül majd. A hibák, amelyeket elkövettél, úgysem számítanak a végén. Az összes rossz cselekedeted semmissé válik. Ha az életünk minden, amit megtapasztalhatunk, akkor ez az egyetlen dolog, ami lényeges. Ayn Rand
6. Az ember fut, fárad, hiában; ha mai szerencséjét holnap elveszti: újra remél és csalódik. A jelen mindig rossz, tehát jövőtől vár; de az is csak olyan, mikor jelenné lesz, s a koporsó szélén veszi észre aztán, hogy megcsalta magát. Kuthy Lajos
7. A megcsalás, az olyan, hogy ahhoz ketten kellenek, minimum ketten, de mondjuk inkább hárman, és ez nem áldozathibáztatás, hanem egyszerûen az a tény, hogy amíg valaki teljes egészében kitölti a másik ember életét, addig nincs esélye ott egy harmadiknak felbukkanni, aztán viszont nem csak esély lesz, hanem a legtöbbször szükség is, kényszer, lelki vagy a testi az üresen hagyott életrész betöltésére. Haász János
8. Amire emlékszünk a nap végén, az a veszteség. Amit álmatlanul visszapörgetünk éjjelenként, az a fájdalom, amit okoztunk, a baj, amit nem orvosoltunk, az életek, amiket tönkretettünk vagy nem mentettünk meg.
9. Akármerre nézünk, szürkeség és jelentéktelenség vesz körbe. Még az is, ami szépen indul, hamar unalomba fullad, ebbe az emberi rítusba, ebbe az unalmas ritmusba, amit életnek neveznek. Andrzej Sapkowski
10. Észrevetted már, hogy mennyi minden - akár minden - a véletlenen múlik? Lehet, hogy ez szörnyen kellemetlen gondolat, az eseményekben ritkán van akár csak szemernyi értelem is, és az életünk ez esetben nem más, mint céltalan bolyongás: ez az élet, amely néha mintha szétszóródna minden irányba, aztán hirtelen egy mondat közepén ér véget. Jón Kalman Stefánsson