Minden életveszélyes sportban ez az ésszerû mozzanat: azért fokozzuk szántszándékkal a szükséges erőfeszítés és az összpontosítás mértékét, mert így mintegy megtisztítjuk elménket az érdektelen semmiségektől. Az egész élet modellje ez kicsiben, azzal a különbséggel, hogy míg a hétköznapok során rendszerint helyre lehet hozni a tévedéseket, és kialakulhat valamiféle kompromisszum, addig itt minden cselekedetünk - ha mégoly rövid időtartamra is - halálosan komoly.

Kapcsolódó idézetek

1. Amikor a verseny és a győzelem olyannyira fontossá válik, veszélyes dolog számunkra tehetségesnek lenni, mert így az életünk kiegyensúlyozatlan lesz. Ha valamilyen sportot túlságosan is versenyszellemben ûzünk, ez gyakran egész életre szóló sérülésekhez vezet. Steve Biddulph
2. A sport furcsa, mert az egész életünket feltesszük rá, és miben reménykedhetünk legjobb esetben? Néhány pillanatban... ez minden. Néhány győzelem, néhány másodperc, mikor nagyobbnak-többnek érezhetjük magunkat, mint amilyenek valójában vagyunk, néhány alkalom, mikor azt képzelhetjük, halhatatlanok vagyunk. Fredrik Backman
3. Feláldozzuk mindenünket, elégünk, vérzünk, sírunk, annak a biztos tudatában, hogy amit ez a sport visszaadhat nekünk, az a legjobb esetben is csak apróság, semmiség: néhány röpke pillanat. Ez minden. De hát a fenébe is, mi másból áll az élet? Fredrik Backman
4. Az élet edzés. Amikor edzünk, fölkészülünk arra, ami előttünk áll. Élet és halál értelmét veszti, nem létezik más, csak a kihívások, amelyeket örömmel fogadunk és nyugodtan küzdünk le. Paulo Coelho
5. Az élet is lépésekből áll, akár a futball. És ha belegondoltok, mindkét játszmában nagyon csekély a hibalehetőség, hiszen ha egy kicsit nagyobbat lépsz, vagy kisebbet, már máshova érsz. Ha egy picit lassúbb vagy gyorsabb vagy, már nem kapod el a labdát. Szóval minden téren a legfontosabb az időzítés. Legyen az a félidőben, minden percben vagy másodpercben!
6. Minden tanít, és többé tesz: erősebbé, bátrabbá, és még kitartóbbá. Nincs olyan, hogy valami majd pont téged pécéz ki, mert jól össze akar törni. Egyszerûen csak próbára tesz az Élet: vajon mennyit vagy hajlandó eltûrni, feladod vagy egyszerûen megrázod magad és tovább haladsz az utadon? És nyilván az utóbbi a célszerû. Oravecz Nóra
7. Minden tanít, és többé tesz: erősebbé, bátrabbá, és még kitartóbbá. Nincs olyan, hogy valami majd pont téged pécéz ki, mert jól össze akar törni. Egyszerûen csak próbára tesz az Élet: vajon mennyit vagy hajlandó eltûrni, feladod vagy egyszerûen megrázod magad és tovább haladsz az utadon? És nyilván az utóbbi a célszerû. Oravecz Nóra
8. Mit adhat nekünk a sport? Egész életünket rááldozzuk, és mit remélhetünk a legjobb esetben? Néhány dicső pillanatot... pár győzelmet, néhány olyan másodpercet, amikor nagyobbnak, jelentősebbnek érezzük magunkat, mint amilyenek valójában vagyunk, néhány alkalmat, amikor... úgy érezzük, hogy halhatatlanok vagyunk. De ez mind hazugság. Nem fontos. Fredrik Backman
9. Semmi másról nincs szó, ha a kiegyensúlyozottságról beszélünk, hogy megpróbálom azt a pillanatot, amit élünk, a legintenzívebben megélni. És ha ez sikerül, akkor azt mondom, hogy az életnek minden pillanata, tehát a halál előtti utolsó másodperce is értelmes és értékes. Dunai Tamás
10. A "végzetes" csak egy kihívás. Az "életveszélyes" miatt kelünk ki reggelente az ágyból. Nem könnyen ijesztenek meg minket, nem hátrálunk meg, nem táncolunk vissza, és semmiképp sem adjuk fel, legalábbis a munkában nem. Hogy végezhessük a munkánkat, hinnünk kell benne, hogy a kudarc nem lehetséges, hogy nem számít, milyen beteg a páciens, van számukra remény. De amikor a valóság befurakodik a remény világába és végül megadjuk magunkat az igazságnak, az csak azt jelenti, hogy elvesztettük aznap a csatát, nem a holnap háborúját. Itt van a feladással kapcsolatos dolog. Ha egyszer megteszed, ha tényleg beadod a derekad, el fogod felejteni, hogy miért is kezdtél el harcolni.