Minden ember a maga kezében tartja az örömpoharat, de többnyire fagyva találja a drága italt; sóhajtásokkal, könnyeivel és sokszor csak szívvérével képes azt elolvasztani, hogy néhány csöppet ihassék.

Kapcsolódó idézetek

1. Vegyél a tenyeredbe egy vízcseppet, és próbáld meg megtartani. Ugyanezt teszed a boldogsággal is: tenyeredbe veszed, de nem vagy képes megőrizni.
2. Mindenkinek vannak titkai. Némelyek a lelkük legmélyebb, legsötétebb zugaiba dugják el őket, és nem engedik felszínre törni. De ezek a titkok ott vannak, türelmesen várnak, és ha egyszer kiszabadulnak, agyaraikkal széttépik annak a szívét, aki olyan sokáig fogva tartotta őket.
3. Lehet valakit étellel, itallal, öleléssel jól tartani, és van, hogy egyszerûen szóval kell tartani.
4. Sóvárgás, forró vágy tölti el a szívet, de ha végre elnyertük azt, amiért ezernyi gonddal-bajjal küzdöttünk meg, ez a vágy hamarosan halálos-hideg közönnyé dermed, s mint ócska játékszert hajítjuk el megszerzett javainkat. Ernst Theodor Amadeus Hoffmann
5. Csak azok a boldogok, akik megszenvedik az érzéseiket, akik az érzésbe beleremegnek, és úgy ízlelik, mint valami nyalánkságot. Mert fel kell fognunk minden érzelmünket, akár boldog, akár szomorú, el kell telnünk vele, meg kell ittasulnunk tőle a legharsányabb boldogságig, vagy a legfájdalmasabb gyötrelemig. Guy de Maupassant
6. Tulajdonképpen nem is maga a boldogság az, ami furcsa, hanem közben, ahogyan átélem azt. Az, hogy magamat mindig sokkal kisebbnek érzem, mint magát a boldogságot. Olyasmi, mintha mondjuk egy fagyos, kis erdei forrás minden csepp vizét egyetlen mûanyag flakonba akarnánk beletölteni anélkül, hogy a legkisebb cseppjét is hagynánk, hogy szétfolyjon mellette. Vagy mintha mondjuk a szakadó hódara kis, kemény szemcséit akarnánk mind felfogni a tenyerünkkel, minden egyes szemcséjét úgy, hogy közben egyetlen darabkája se érhessen földet.
7. Tanulmányozni, ízlelni, megélni kell az életet és adományait - sokáig forgatni a szájunkban, hogy méltóképpen adhassunk hálát annak, akitől adományul kaptuk. A legtöbben az örömöket úgy élvezik, mint az alvás pihentető érzését: öntudatlanul. Amikor valami jót érzek, nem csupán a fölét szedem le, a gyökeréig ások, mert édes az élet, édes annak a sors, aki megáll élvezni édességét. Michel de Montaigne
8. Az emberek általában teli szájjal zabálják a kellemes hazugságot, viszont csak cseppenként nyelegetik a keserû igazságot. Denis Diderot
9. Minden ember lelkében vannak súlyos, kimondhatatlan dolgok, melyeket szívesen rábízna másokra, de kifejezni nem tudja, mert eddig még nem sikerült megtalálni a megfelelő kifejezést. Karel Schulz
10. Mint kehely szélén zengő aranycsöppek: Az örömital benned muzsikál, Túláradna, de nincs merre-hova, Leperegne, de csak habozva áll. Raksz vértet, páncélt a szíved fölé, De ver a szíved vért, páncél alatt - Ujjongva szólnál: most boldog vagyok! - És összeszorítod a fogadat! Reményik Sándor