Minden fehér, csakhogy törékeny, kemény fehér ez, nem puha. Karját lóbálja a fenyéren egy állig üveg körtefa. A fia is, egy csepp bokor, színjátszó, szûk üvegzekében, ott cseng, nevetgél, ott guggol, és térdét öleli a szélben.

Kapcsolódó idézetek

1. Megint benne voltak a drótok és csövek. Az üvegdoboz lecsukva. Nem mozgott. Fehérbe burkolva feküdt. Pihés volt a haja, egyenes szálú, sötét. Szerettem volna megérinteni, megérinteni a bőrét, érezni az ujjaimmal, milyen puha. A két kis keze szorosan ökölbe szorítva feküdt kétoldalt a feje mellett. Nem szóltunk semmit. Hallottam a saját lélegzetem, a szüleim szapora, ijedt lélegzetvételét mellettem. Hallottam, ahogy visszaszippantják a könnyeiket. Figyeltem. Erősen figyeltem, és a zajokon át egyszer csak meghallottam a kicsit, lélegzete finom, távoli sípolását, mintha másik világról jönne. Erősebben figyeltem, míg azt nem hittem, a szívverését hallom. Azt mondtam magamnak, ha elég erősen figyelem a légzését, vigyázok a szívdobbanásaira, nem hal meg. David Almond
2. Minden dolog egy-egy szín. Minden érzés valamilyen szín. A csönd fehér.
3. Visszavár hazád, és mindent megbocsát. Karjába zárja rég elkóborolt fiát. A széllel küldi el az otthon illatát, A fenyvesek dalát, a folyók zúgását, És minden magyart hívó vezérlő csillagát.
4. Szép embertelenség. Csak egy kis darab vékony ezüstrongy - valami szalag - csüng keményen a bokor oldalán, mert annyi mosoly, ölelés fönnakad a világ ág-bogán. József Attila
5. Az élet vége még nagyon is élet. A test, a lélek minden kétes rejtelme benne nyüzsög. Aztán a gyász egyértelmû fehéret terít a rejtelemre, förtelemre. Rakovszky Zsuzsa
6. Valaki napról napra türelmetlenül figyeli a körtefáját, érik-e már a gyümölcse. Ha megpróbálná erőszakolni e folyamatot, tönkretenné a gyümölcsöt, éppúgy, mint a fát. De ha türelemmel vár, ölébe hull az érett gyümölcs. Abraham Lincoln
7. Minden ember a maga kezében tartja az örömpoharat, de többnyire fagyva találja a drága italt; sóhajtásokkal, könnyeivel és sokszor csak szívvérével képes azt elolvasztani, hogy néhány csöppet ihassék. Eötvös József
8. Nézz csak körül, itt minden él! A virágok, a fák, még a békák is a körforgás részei. Minden változik, minden növekszik, mint te. Az életed sohasem ugyanaz. Egykor gyermek voltál, és mindjárt felnőtt nő leszel. Egy nap felnősz, valami fontosat teszel, gyerekeid lesznek, és egy nap elalszol te is, mint a gyertya lángja, utat engedve egy új életnek. Ez bizonyos, ez a dolgok rendje. (...) Senki sem akar meghalni, de ez a körforgás része, úgy, mint a születés. Nem élhetsz halál nélkül.
9. Az ember feljő, lelke fényfolyam, A nagy mindenség benne tükrözik. Megmondhatatlan kéjjel föltekint, Merőn megbámúl földet és eget; De ifjusága gyorsan elmulik, Erőtlen aggott egy-két nyár után, S már nincs, mint nem volt, mint a légy fia. Kiirthatatlan vággyal, amig él, Túr és tünődik, tudni, tenni tör; Halandó kézzel halhatatlanúl Vél munkálkodni, és mikor kidőlt is, Még a hiúság mûve van porán. Vörösmarty Mihály
10. Az élet törékeny. A szeretet örök.