Ugrás a tartalomra
Minden gyerek kipróbálta, milyen "vaknak" lenni. A ház egyik sarkából a másikba kellett eljutni bekötött szemmel. Persze mindenki rettentően humorosnak találta, ha az ember átesett egy zsámolyon vagy megbotlott a küszöbben a konyha és az ebédlő között. A játék arra volt jó, hogy az ember a saját kárán tanulja meg, mennyire kevéssé is emlékszik egy alapjában véve ismerős ház berendezésére, és hogy mennyivel többet jelent a látás, mint az emlékezet. A játék után pedig elgondolkodik az ember, hogy milyen is lehet az élet vakon.
Kapcsolódó idézetek
-
Volt ez a memóriajátékom, amikor gyerek voltam... egy csomó kártya fejjel lefelé fordítva, sorba rakva. Mindegyik kártyán volt egy kép. Egyet megfordítasz, megnézed... aztán visszafordítod. Megpróbálsz visszagondolni, hogy merre volt a párja. Néha fogalmad sincs. A kártyák teljesen össze vannak keveredve és véletlenszerûek, de folytatod a felforgatásukat, és minél több kártyát látsz, annál jobban látod a teljes képet.
-
Játék az élet, rosszul megkevert kártyákkal, gondokkal. Bajjal teli szerencsejáték, hol a vak esély uralkodik.
Lope de Vega
-
Hogyan tudná bárki elmagyarázni a színeket egy vakon született embernek? Meg lehet próbálni persze, de az eredmény annyi lenne, hogy a vak megértené a szavakat, de a mögöttes tartalom rejtély és talány maradna számára.
Nicholas Sparks
-
Képzelj el egy hatalmas ládát, telis-tele sok millió kirakójáték apró darabkáinak milliárdjaival: ez a jövő. Egy óriási táblát képzelj mellé, amely részben már megtelt a teljes puzzle lapocskáival: ez a múlt. Azok, akiknek a jelenben dönteniük kell egy-egy dolog felől, mindannyiszor vakon nyúlnak bele a jövőt rejtő dobozba, kihúzzák a kirakójáték egy újabb mozaikdarabját, és odateszik a táblán a helyére. Valahányszor egy új darabka kerül a táblára, azzal változni fog a puzzle végső formája és rajza, ezért fölösleges azt méricskélni, milyen lett volna a kép, ha egy másik lapocska került volna ki a dobozból.
Darren Shan
-
Sokkal jobb gyereknek lenni, mint felnőttnek. Abban a pillanatban, ha belemész a játékba, és ugyanúgy elhiszel mindent, megnyílik előtted a világ. Csak kár, hogy olyan gyorsan vége lesz.
Cserhalmi György
-
A játékok nem esetleges találmányok. Megvilágítják a felnövekvés gondjait és örömeit, megkönnyítik a csecsemőkortól a felnőttkorig való utánzást. Megtanítják a gyermeket arra, amiről soha nem is gondolta, hogy meg kell tanulnia, és soha nem is fog emlékezni rá, hogy valaha tanulta. Ellátja őt a legkülönbözőbb tapasztalatokkal, amelyre semmilyen más módon nem tehetne szert.
-
Mindenki tudja, hogy nem szabad a napba nézni. Ezt mindenkinek elmondják gyerekkorában: "ne nézz a napba, különben megvakulsz!", de néha olyan nagyon meg akarunk érteni valamit, hogy még a vakságot is megkockáztatjuk, csak hogy egy pillantást vethessünk arra, amit nem értünk.
-
Furcsa, hogy a kor előrehaladtával az ember mennyire másképpen gondolkodik a sorsról és a végzetről. Fiatalon még meg vagyunk győződve arról, hogy az élet csupa választási lehetőség. Ott állunk megannyi ajtó előtt, kinyitunk egyet, mögötte még több ajtó, ott is választunk egyet és így tovább. De nemcsak azt választjuk ki, hogy mihez akarunk kezdeni, hanem azt is, hogy mivé akarunk válni. És igazából még az sem zavar, ha hangos csattanással időről időre bezárul mögöttünk egy ajtó. Ahogyan az sem, hogy az ajtók közül sok ugyanoda vezet, ahová történetesen egy másik is. És az sem baj, ha az ajtó zárva van, hiszen ott van a többi, lehet újra próbálkozni. Az, hogy a választási lehetőség csupán illúzió, fel sem merül bennünk, hiszen csak azt akarjuk megtudni, hogy mi van az ajtó mögött, a mögött, amiről azt reméljük, hogy közelebb visz a titok nyitjához. Amíg ifjú az ember, így tekint az életre. Aztán valamikor, amikor az ember nagyjából az élete feléhez ér, megváltozik. Kétségek, csalódások, kudarcok, felesleges ismétlődések veszik át a kíváncsiság helyét. Lassan kezdjük felfogni, hogy már több ajtó van zárva előttünk, mint ahányon még benyithatunk. Egyre többet tekintünk hátra, ahelyett, hogy előre néznénk. Ami eddig jelentéktelen volt, annak hirtelen óriási súlya lesz.
Richard Russo
-
A sakk igen alkalmas arra, hogy a gyerek megtanulja és gyakorolja: az adott konkrét szituációt elemezni, értékelni kell. Terveket kell készíteni és a terveket meg kell valósítani. Döntéseket kell hozni, majd a teljesítményt értékelni kell. A sikert, kudarcot át kell élni. Továbbá mindig adott az újrakezdés lehetősége. Megláttatja a gyerekkel, hogy minden érték forrása: a jól végzett munka.
Polgár László
-
Ha az ember azon járatja az agyát, hogy "Mi lett volna, ha?", az igen szórakoztató tud lenni, de akár önkínzással is felérhet. Milyen lenne az életem, ha ráhajtok arra a lányra vagy arra a fiúra? Ha elvállalom azt a munkát? Ha abba az iskolába járhattam volna? De az ilyen "Mi lett volna, ha?"-kérdésekre nincs válasz. Az élet nem videojáték. Nem játszhatjuk újra, mindenféle alternatív forgatókönyvek szerint, amíg meg nem kapjuk a kívánt eredményt.