Minden kor túl időszakos ahhoz, hogy érdemes legyen azonosulni vele. Belecsúszunk, és mire megszokjuk, már jön is a következő. Egy ponton egyáltalán nem jön majd semmi. Azután csak a megtalált leckék maradnak, amiket másoknak hagyunk. Hogy mostantól ők gondolkozzanak azon, hogyan is csináltuk.

Kapcsolódó idézetek

1. Mindig tudni kell, mikor ér véget az élet egy-egy korszaka. Ha mindenáron időzni akarsz benne, a kelleténél is tovább, akkor már se örömöt, se értelmet nem találsz a maradékban. Paulo Coelho
2. Az ember megszokja azt, aminek az életét köszönheti. És előbb-utóbb azt képzeli: magától értetődő. Pedig téved, semmi nem tart örökké, minden eltûnhet egyszer. Robert Merle
3. Nem feltétlenül kellene túl sokat foglalkoznunk az idővel, hiszen annyi mindent felbolygat és elnehezíti lépteinket, arra emlékeztet bennünket, hogy az élet gyorsabban telik annál, mint amit mi még képesek vagyunk felfogni, és néha alig tart tovább egy lélegzetvételnél. Az ember egy darabig fiatal, aztán egyszer csak már nem az. Jón Kalman Stefánsson
4. Nem számít, hogyan élsz, leckék minden nap adódnak. A probléma az, hogy általában nem vagyunk túl fogékonyak rájuk. Vagy ami még rosszabb, a leckéket gyakran kudarcnak, problémának vagy egyenesen katasztrófának tekintjük, nem pedig esélynek arra, hogy valami újat tanuljunk. Mark Boyle
5. Mikor az ember fiatal, van egy elképzelése arról, milyen lesz majd idősebb korában. Hogy többé nem érez majd félelmet, és mindig tudni fogja, hogyan cselekedjen helyesen. (...) Aztán annyi idős lesz, amennyi én vagyok most, és rájön, hogy néhány értékes leckétől eltekintve ugyanúgy fél, és továbbra is rengeteg hibát elkövet. Végül is, mindannyian emberek vagyunk.
6. Azt szokták mondani: az idő minden sebet begyógyít. De szerencsésebb volna így: az idő örökös visszatérés ugyanarra a dologra. Mint egy ismétlési feladat. Addig-addig ismételgetjük ugyanazt, míg elfelejtjük, milyen volt kezdetben.
7. Ugyan mennyi minden férhet bele egy átlagos szeptemberi napba? Megtölthető az idő, akár egy zsák? És vajon lineárisan halad, vagy körbe-körbe, hogy az ember bárhonnan is indul, mindig ugyanoda jut vissza? Azért ez utóbbi nem valószínû. A fiatalság elmúlt, és nem tér vissza soha. Per Petterson
8. Szárnyalunk, majd lezuhanunk. Akár a zuhanás miatt is szárnyalhatunk. A vereség formál bennünket. A tanulság mindenképpen fájdalmas, túl későn érkezik, és csak az elesettekhez.
9. Minden napunk egy befejezett lap, minden évünk egy befejezett kötet. A múlt sokszor annyira lezárul, hogy még kapcsolódása, vonatkozása sincs a jelenhez. Ninon de Lenclos
10. Az élet csak egy év. Vagy csak egy óra, egy perc, egy pillanat. (...) A többi rutin, alig emlékszünk rá a végén. Ha nem fáj, nincs is. Cserna-Szabó András