Minden olyan dolgot elhessegetek magamtól, ami a múlthoz tartozhat, a jelenben élek, a pillanatban. A múlt az, ami miatt "súlyos vagyok, rám nehezül, véraláfutásosra zúz önmagam".

Kapcsolódó idézetek

1. Nem élhetek tovább a múltban, egy olyan élet után sóvárogva, amelyre már alig emlékszem, és egy olyan élet után kutatva, amelyet igazából soha nem is tapasztaltam meg. A jelenben kell léteznem, ahol tudom, hogy beteg vagyok, ám azt is tudom, hogy minden tőlem telhetőt megtettem és megteszek azért, hogy ezt helyrehozzam.
2. Nem akarom sem túlbecsülni a múltat, sem csak a jövőbe belevetni magam. Minden a pillanaté.
3. Egész életem haladás az elmúlás felé. Egész viselkedésem tehát küzdelem lesz az elmúlás, az óramutató, az idő ellen. Egyetlen jelszónak kell átjárnia ezt a belső világot, amely nem más, mint maga az emberi test: késleltetni a megadás óráját, késleltetni az "igazság óráját"! Jean-Louis Barrault
4. A múltam hozzátartozik a jövőmhöz, és az emlékeimet - még a rosszakat is - kénytelen vagyok beleszőni abba az életbe, amelyet magamnak választottam. Rahaf Mohammed
5. A múlt pusztán hatalmas súly, ami hátráltat. Ormótlan sziklaként épül be a belső világunkba. Lauren Oliver
6. Badarság, hogy amit a múlt meg nem enged, az élet sem engedi meg. Azon kell törnöm magam, hogy helyesebben, minél helyesebben éljek. Lev Tolsztoj
7. Próbálok nem az emlékekre gondolni, és inkább magam elé nézni. A jelen tele van problémákkal, és ha szembeszállok velük, el tudom engedni a múltat. Kapaszkodom a reménybe, hogy bár ezek az értékes emlékek a múlté maradnak, egyszer majd szerzek újakat.
8. Megyek szerelmesen, szerelmesen, hát boldogan, viszem sorsomban, amit tudok és amit nem tudok. Én úgy élek minden pillanatomban, hogy a következőben meghalok. Juhász Ferenc
9. Ha múltban élsz, ott nem lel rád a holnap, És nincs jövő, mi biztos csak rád vár. Most van itt a perc, mi könnyen múlhat, Hát érezd át!
10. A múlt, az a család, az az avasodás, a keserûség, a halál - szánok minden olyan embert, akivel találkozom, és látom, hogy vonszolja magát, akár a csiga, a hátán cipelve a családját, a halottait, a szakításait, a csalódásait, míg össze nem omlik az emlékek súlya alatt. Ha védtelenül odakínálod magad a múltnak, az élők és a holtak legyilkolnak, csak erre várnak. Gérard Dépardieu