A múlt, az a család, az az avasodás, a keserûség, a halál - szánok minden olyan embert, akivel találkozom, és látom, hogy vonszolja magát, akár a csiga, a hátán cipelve a családját, a halottait, a szakításait, a csalódásait, míg össze nem omlik az emlékek súlya alatt. Ha védtelenül odakínálod magad a múltnak, az élők és a holtak legyilkolnak, csak erre várnak.

Kapcsolódó idézetek

1. A múlt azonban olyan valami, ami nemigen hagyja elfelejteni magát. Ott ólálkodik körülöttünk, türelmesen várakozik, s csak az alkalmat lesi, hogy egy óvatlan pillanatban megszorongassa a nyakunkat. Leslie L. Lawrence
2. Sok-sok ember, egykori szerelmek, barátok, ellenségek, vidám és keserû élmények emlékei, győzelmek, vereségek, szégyenek, diadalok, pénz és karrier... Húzzuk, vonszoljuk, újra meg újra belegabalyodunk; végigvonulnak bennünk egykor átélt érzelmek és indulatok, amelyeknek már a nyomuk is elmúlt az időben. Csak mi tartjuk életben, ébresztjük fel őket halálos mély álmukból. S ekkor megjelennek, mint a múlt árnyai. Kísértetek. Popper Péter
3. A múlt egy tátongó lyuk. Megpróbálhatsz elfutni előle, de minél inkább futsz, annál mélyebbé lesz mögötted, a sarkadban lohol. Az egyetlen esélyed, ha megfordulsz és szembenézel vele. De ez olyan, mint ha a szerelmed sírjába bámulnál vagy egy pisztoly száját csókolnád, amíg a golyó sötét fészkében húzódik, készen, hogy végezzen veled.
4. A múlt csak visszahúzza az embert. Olyan, mint egy háló. Az a fajta, amibe belegabalyodik az ember, és megfullad.
5. Fura, hogy a halál mindig bûntudatot vált ki. Sokszor észrevettem. Az ember magát vádolja, azon töpreng, mit kellett volna tennie, faggatózik, vajon ő hibázott-e, titkos magyarázatokat keresgél. (...) Ha ilyesmibe botlom, csak azt javaslom az embereknek, hogy éljék tovább az életüket, és amennyire lehet, fordítsanak hátat a múltnak.
6. A múlt kísért, a jelen összezavar, a jövő halálra rémít.
7. A múlt nem csak egy irány vagy egy szakasz az időtengelyen. A fejedben gyûlik, akár a takony, néha felnyomul az orrodba, szúr tőle a halántékod, könnyezik a szemed, és eldugul a füled. A múlt nátha, ami nem múlik el.
8. Csigaként vánszorognak napjaim, És minden óra súlyát külön érzem, Fáraszt, ingerel, őrjít már a kín A visszautasított vágy tüzében. Alekszandr Szergejevics Puskin
9. Minden olyan dolgot elhessegetek magamtól, ami a múlthoz tartozhat, a jelenben élek, a pillanatban. A múlt az, ami miatt "súlyos vagyok, rám nehezül, véraláfutásosra zúz önmagam". Gérard Dépardieu
10. A múlt olyan horgony, mely lefelé húz bennünket. Míg el nem engedjük, nem válhatunk olyanná, mit vágyunk súg.