Minden páciens kibontásra váró csomag, egy új regény, felderítetlen vidék. Egyikük egyszer elmesélte, milyen érzés sziklát mászni: amikor mászik, semmi más nem létezik a számára, csak a végtelen sziklafal, no meg a véges döntések sorozata, hogy mibe kapaszkodjon, illetve hol támassza meg a lábát. A pszichoterápia hasonlít a sziklamászásra. Elmerülök a történetekben, a történetek hallgatásában és újrahallgatásában, minden más megszûnik létezni számomra.

Kapcsolódó idézetek

1. Élvezem, ha olyan sziklát találok, amit még nem másztak meg, magam elé képzelek valamilyen fogásrendszert azon a sziklafelületen, azután megmászom. És minél homályosabb a rendszer, minél nehezebb ránézésre a szikla, annál nagyobb kielégülést szerez. Jon Krakauer
2. Az egyedül kirándulás másfajta terápiát nyújt, mint a csoportos. Ha barátokkal vagy családdal van az ember, akkor alkalmazkodik a többiek ritmusához, gondolatait alárendeli a társalgásnak. Egyedül sokkal eredetibb az élmény. A gyaloglás felveszi annak a ritmusát, ami az ember fejében lejátszódik. Még jobb, ha olyan helyen jársz, ahol még soha nem voltál azelőtt. Távol a kedves helyek befolyásától a gondolatok teljesen váratlanul pattannak ki a semmiből, szabadon cikázhatnak gondok, ambíciók, aggodalmak és szerelmek között. Kulcsfontosságú, múltbéli jelenetek hívatlanul újra fókuszba kerülnek. Erős érzelmek futnak végig rajtad újból, majd egyszerre csak anélkül, hogy észrevennéd, ott állsz a világ tetején.
3. A történetek a legjobb gyógyszerek. Én mindent a saját életemben történeteken keresztül dolgoztam fel. Amikor például engem diagnosztizáltak bipolárisként, akkor elkezdtem olyan történeteket keresni, mert az volt bennem, hogy nem én vagyok az egyetlen ember, aki így érzi magát. Szerencsére egy csomó másik király ember, aki hasonló helyzetben van, írt erről egy könyvet vagy forgatott róla egy filmet vagy írt róla egy dalt, és akkor már van egy kapaszkodóm, amin keresztül jobban megérthetem saját magamat. Én nagyon-nagyon hiszek abban, hogy egy csomó minden, amit mi magunknak még nem tudunk elmondani vagy megfogalmazni, vagy simán nincs még hozzá meg az eszköztárunk, azt valaki más már valahol leírta. A történetek a gerince az egész világnak, annak, ahogyan a világot látjuk. Mindennek azáltal adunk értelmet, hogy valahogyan verbalizáljuk, és akkora segítség, hogy ezt a verbalizációs folyamatot valaki más már megtette, hogy a szakemberi segítség mellett én tényleg leginkább az olvasást meg a filmeket ajánlom. Merjünk el ezekben a világokban elmerülni, és nagyon sokszor többet tudunk tanulni magunkról mások élményein keresztül, mint a sajátjainkból, mert egy kicsit objektívebben tudjuk őket nézni. Pszichológus és olvasás: ez a két kulcsa van annak, hogy az ember akár a legmélyebb gödörből is ki tudjon mászni, de az olvasás mindig elérhető, ha kicsi, ha nagy a probléma.
4. Számomra a pszichopátia olyan, mint másoknak a mûvészet: nem tudom meghatározni, mi az, de felismerem, ha találkozom vele. James Fallon
5. Sosem tudhatod, mi vár rád a sarkon túl. Lehet, hogy minden, amire vágysz. Vagy éppen semmi az égvilágon. Csak haladsz előre, egyik lábadat a másik elé téve, aztán egy nap visszanézel, és kiderül, hogy megmásztál egy hegyet. Tom Hiddleston
6. A hegymászás lépten-nyomon magaddal szembesít. Lehet, hogy beszélni már nem tudok odafönn, de bőven van alkalmam gondolkodni. A csúcson a szó szoros értelmében más perspektívák közé kerülök. Lenézve látom az életemet. Ami valóban fontos, az kiemelkedik, ami lényegtelen, az nem is látszik. Ezt a fajta tudást és látásmódot aztán haza lehet hozni.
7. A megpróbáltatásokon keresztülmenni olyan, mint sziklának lenni egy kőcsiszolóban. Ide-oda lökdösnek és felhorzsolódsz, de csiszoltabban és értékesebben kerülsz ki onnan, mint amilyen valaha voltál.
8. Ahogy így újra meg újra végigélem, végigcsinálom gondolatban a rég elmúlt dolgokat, néha össze is fut a szemem előtt sok összefüggés. Mindennek, ami történik, oly sokféle oka van; nem tudom, mindig a legigazabbat találom-e meg, ha egy okot keresek - és nem tudom, minden apróság éppen úgy történt-e, vagy csak sokszor gondoltam és mondtam úgy el azóta, és már magam is hiszem. Hallottam egyszer, hogyha az ember hegyes vidéken jár - néha csak egypár lépést megy odább, és egészen megváltozik szeme előtt a tájkép; völgyek és ormok elhelyezkedése egymáshoz. Minden pihenőhelyről nézve egészen más a panoráma. Így van ez az eseményekkel is talán; és meglehet, hogy amit ma az élettörténetemnek gondolok, az csak mostani gondolkodásom szerint formált kép az életemről. De akkor annál inkább az enyém - és érdekesebb, tarkább, becsesebb játékszert ennél el sem gondolhatok magamnak. Kaffka Margit
9. Néha úgy gondolom, a bennem feszülő magányosság egyszer kirobban a bőrömön át, és néha nem vagyok benne biztos, hogy a hisztériás sírás, sikítás vagy nevetés bármit is megoldana. Néha olyan nagyon vágyom arra, hogy megérintsek valakit vagy megérintsenek, hogy érezzék, hogy szinte biztos vagyok abban, leesem valami szikláról egy alternatív univerzumban, ahol soha, senki nem fog megtalálni.
10. Utazni annyi, mint kitenni magunkat a kísértésnek. Az utazás felszabadít: csak megyünk, sosem tudjuk, kivel találkozunk, mit csinálunk - hát ezért félek tőle.