Minden sebésznek halt már meg betege mûtét közben vagy után, noha nem követett el hibát. Ezt el kell viselni, és tovább kell lépni, mert ott vár a következő beteg, akit meg kell operálni. Egy kicsit olyan ez, mint annak a mozdonyvezetőnek az esete, aki elüt valakit a síneken, de semmit sem tehet ellene. A vonatnak tovább kell haladnia.

Kapcsolódó idézetek

1. A betegek különbözőek. Vannak köztük könnyû és nehéz esetek. (...) De kinek volt könnyû eset? (...) Az orvosnak, aki ép, erős, egészséges, s aki a mûtét után is egészséges marad. De annak, akinek lábát kell adnia az életéért, mindig nehéz az elhatározás. Egyik sem lehet biztos benne, mi könnyebb: elpusztulni vagy rokkantan élni tovább.
2. El kell felejteni, hogy mindenkit megmenthettek, aki ebbe a kórházba kerül. Az ember halandó. A sebesült egyszerûen nem bír ki mindent. És a sebész se.
3. Emberek vagyunk. Hibázunk. Rossz döntéseket hozunk. Nem jól mérjük fel a dolgokat. De ha egy sebész hoz egy rossz döntést, az nem olyan egyszerû. Az emberek megsérülnek. Véreznek. Ezért megküzdünk minden öltéssel. Szenvedünk minden varratnál. Mert egy hirtelen döntés, ami gyorsan és könnyen ugrik be, minden habozás nélkül, az az, ami egy életen át kísért.
4. Minket nem a páciens végső felépülése érdekel. Csak az érdekel, hogy élve kikerüljön innen, hogy majd másvalaki rehabilitálhassa. Egy bizonyos pontig törődünk az ujjakkal, kezekkel, karokkal és lábakkal, de néha feláldozunk egy lábat, hogy megmentsünk egy életet, ha a többi seb fontosabb. Sőt néha azért veszítünk el egy lábat, mert ha még egy órát elvesztegetünk a megmentésére, egy másik beteg a mûtét-előkészítőben meghal, mert túl későn kerül az asztalra. Ezt eleinte nehéz elfogadni.
5. Ha a halottat eltemetik, az élet megy tovább. Akármilyen tragédia történt is, az élőknek tovább kell lépniük.
6. Az orvostudomány folyamatosan fejlődik, ez azt jelenti, hogy a sebészeknek is tartaniuk kell a lépést a fejlődéssel. Állandó nyomás alatt élnek, és közben alkalmazkodniuk kell a változásokhoz. Lehet, hogy fájdalmas a folyamat, de enélkül azt veszed észre, hogy visszafelé haladsz, ahelyett, hogy előre néznél. Folyamatosan fejlesztenünk kell magunkat, majdnem minden percben, mert a világ egy pillanat alatt változik és nincs idő hátrafelé tekintgetni. (...) Ezért próbálkozunk, változunk, alkalmazkodunk. Újrateremtjük saját magunkat. Csak biztosnak kell lennünk benne, hogy ez a javulás első lépése.
7. A sebészek nem az eredmény mellett kötelezik el magukat, hanem azt vállalják, hogy mindent megtesznek annak eléréséért. Ez megvédi őket, mert néha lehetetlen sikert elérni. Ha a doktorok a ténykedésükkel kárt okoznak, akkor sem az eredmény elérésének felelősségén van a hangsúly, hanem az eredmény elérésének szándékán: az a sebész, aki a szakma szabályai szerint mindent elkövetett a kár megelőzése érdekében, nem számoltatható el, ha mégis bekövetkezik a baj. Arnold Van de Laar
8. A beteg személyisége és életeseményei adják meg a végső formáját annak, ahogyan egy-egy betegség megjelenik, ahogyan reagálni fog erre, és amilyen kimenete lesz. Ha veszünk száz egészséges embert, akik pontosan ugyanolyan sérülést szenvedtek el, százféle reakciót fogunk kapni. Ezért az orvoslás is a maga nemében mûvészet.
9. Az orvos is ember, és nem fordulhat el a szenvedéstől, amely az élet utolsó perceit rendszerint kíséri. A naponta látott gyötrelem és fájdalom nem tehet bennünket közömbössé. Jirí Menzel
10. Az ember belecsöppen az életbe. Megmondják neki a szabályokat, de az első alkalommal, ha valami hibán rajtakapják, végeznek vele. (...) Ezzel számolni kell. Várj sorodra. Előbb vagy utóbb meghalsz te is. Ernest Hemingway