Minden véget ér. És újrakezdődik. Minden alkalommal nulláról indulunk. Majmok vagyunk, szerszámokat készítünk, barlangokban lakunk, feltaláljuk a tüzet, a kereket, az autót, a számítógépet, végül olyan jármûveket is, amelyek nem képesek elhagyni a naprendszerünket, mielőtt újfent kioltanánk a saját életünket. Lehet, hogy ez a természet törvénye, hogy a fajunk pusztulásra van ítélve, valahányszor felüti a fejét, akár itt, akár más bolygókon. Hogy egyetlen faj sem válhat túl intelligenssé.

Kapcsolódó idézetek

1. Legyen szó akár a csillagokról, akár a fekete lyukakról, bolygókról vagy emberekről, molekulákról vagy atomokról, végül minden szétesik. Élettartamuk hossza nagyon sokféle. Mégis arra kell számítanunk, hogy mindannyian meghalunk, az emberi faj is kihal, az élet és az elme, legalábbis ebben a világegyetemben, ugyancsak elmúlik, ami a fizikai törvények hosszú távú következménye. Az egyetlen újdonság az, hogy mi erről tudomást szerzünk. Brian Greene
2. Minden élőlény, a növényektől az állatokon át a bolygót benépesítő emberekig mind kapcsolatban állnak. Mind egyek vagyunk. És ugyan elmúlunk, a lelkünk, az energiánk, a lényegünk sosem halványul el. Végtelen lények vagyunk - mindenki az. Alyson Noel
3. Az ember végül mindig egyedül marad. Olyan természeti törvény ez, melyet megpróbálhatunk kijátszani, kínok és könnyek árán igyekszünk legyûrni, de hiába, nem megy. Minden ember egyedül marad a végén, hiába menekülünk kapcsolatokba, családba, munkába. Az út vége reménytelenül magányos, nem lehet megosztani a létezés elvesztését senkivel. Istók Anna
4. Ha a Homo sapiens el is pusztítja önmagát, az univerzum megy tovább úgy, ahogyan eddig. A földi evolúciónak négymilliárd év kellett ahhoz, hogy kialakuljon az intelligens majmok civilizációja. Ha mi eltûnünk, és az evolúciónak újabb százmillió év kell ahhoz, hogy kialakuljon az intelligens patkányok civilizációja, akkor annyi kell. Az univerzumnak van türelme. Yuval Noah Harari
5. Lehet, hogy az ember nem most először dönti romlásba magát egy rakás más fajjal együtt. Talán már másodszor, harmadszor vagy tizedszer. Valahányszor elérünk egy bizonyos szintet, akkor kicsit túlzásba visszük, túl sokat építünk és rombolunk. És mindennek vége. Illetve nem mindennek, de nekünk igen. Maja Lunde
6. Gyakran beszélünk arról, hogy meg kell menteni a bolygónkat, de a helyzet az, hogy mindezt a magunk megmentése érdekében kell véghez vinnünk. A természet - velünk vagy nélkülünk - megújult erővel él majd tovább. David Attenborough
7. Civilizációnk és hosszú távon persze egész fajunk a végéhez közeledik, és bár a többség nyilván úgy gondolja, hogy száz év múlva még él majd ember ezen a bolygón, és valamilyen formában három-ötszáz év is könnyen elképzelhető, legalábbis bizonyos régiókban, de ezer év? Tízezer? Nevetséges, miért is képzeljük? (...) És ez szabadságot ad nekünk. Vigaszt nyújt. Nincsenek környezeti problémák, nincs éghajlati válság, nem pusztul a Föld. Ami van, vagy volt, az csak egy emlősfaj, amely annyira elszaporodott, hogy végül összeomlást okozott az összes ökoszisztémában, amelytől az élete függött, ezáltal pedig kollektív öngyilkosságot követett el, és persze szomorú, hogy történetesen ehhez a bizonyos fajhoz tartozunk, de ez néhány millió év múlva, kozmikus vagy evolúciós szempontból teljesen lényegtelen lesz. Egyáltalán nem számít. Jens Liljestrand
8. A járvány a földgolyó utolsó figyelmeztetése a klímakatasztrófa bekövetkezte előtt, mondják mások. Kaptunk egy utolsó esélyt, hogy újragondoljuk magunkat. Hogy megértsük, az anyatermészet kizsákmányolása fenntarthatatlan, a folyamatos fejlődés, ez az örökös nyüzsgés és akarás elidegenít, megbetegít minket, tönkreteszi a környezetünket, megöl mindent. Ha bezárjuk a gyárakat és a repülőtereket, az ég néhány hét alatt újra kitisztul, és lesz egy kis csend. Vannak jelek: a szén-dioxid-kibocsátásunk néhány hét alatt radikálisan csökkent, a Himalája már kétszáz kilométeres távolságból is látszik, Róma kétezer éves kövei közül fûszálak törnek elő. Reset, restart, a természet üzenete. Kiss Tibor Noé
9. A környezetnek, a természetnek mi is ugyanolyan szerves részei vagyunk, mint bármilyen más faj. Nem vagyunk, és nem is tudunk függetlenek lenni tőle, akármennyire is igyekszünk így tenni, vagy legalábbis ezt hinni. A mi életben maradásunk függ a bolygó élhető környezetétől, nem pedig a bolygó fennmaradása tőlünk.
10. Életünk minden apró részletét igyekszik a társadalom szabályozni, pontosan mikor és hogyan taníttassuk a gyerekeinket, mikor és hogyan válasszuk vezetőinket, mikor hagyhatjuk folyamatos munkánkat abba és pihenhetünk valamennyit. Behálóznak már a szabályok, szabályok szabályozzák a szabálykészítést is, és ez az önmagára visszacsatolt mûvi rendszer kezd élhetetlen lenni, megszaladt, mint az evolúcióban annyi más tulajdonság. Csányi Vilmos