Ugrás a tartalomra
Mindenkinek ki kell tapasztalnia, hol húzódnak társa féltékenységének határai, és mik a karmikus nyitottság adta lehetőségek. Ezt pedig úgy lehet egymás között megoldani, ha megfigyeljük magunkat, és felmérjük, mekkora az a mások felé irányuló nyitottság, ami még belefér a kapcsolatunkba. Szabadok vagyunk, amíg nincsenek gyerekeink és amíg felelősségteljesen cselekszünk - vagyis nem törünk össze szíveket, nem teszünk üres ígéreteket, nem károsítjuk mások egészségét, nem hazudunk számítóan azért, hogy kihasználjunk másokat, és nem tesszük őket boldogtalanná azzal, hogy megtörjük a bizalmukat.
Kapcsolódó idézetek
-
Ha szeretünk valakit, bízunk abban, hogy az illető nem jár más nők, más férfiak után. Hiszen ha megteszi, valójában nem él benne a szeretet - és ekkor úgysem tehetünk semmit. A szeretet által eljutunk a megértésre, és így nem lesz majd bennünk féltékenység.
Osho
-
A féltékenység akkor negatív, ha a valóságban nem fenyeget a partner elvesztése, és mégis nagy a félelem. A gyermekkori élmények miatt például előfordulhat, hogy valaki egyszerûen képtelen elhinni, hogy a párja tényleg szereti és becsüli őt. Ilyenkor az önbizalom és az önértékelés hiánya a gond. Aki gyermekként nem kapott elég szeretetet és figyelmet, az később is úgy érezheti, hogy senki nem szereti őt igazán. Egy párkapcsolatban ez túlzott bizalmatlansághoz, a partner fölött gyakorolt kontrollhoz, szélsőséges esetben pedig féltékenységi rohamhoz vezet.
Alfons Vansteenwegen
-
A féltékenység az egyik legveszélyesebb dolog egy kapcsolat szempontjából. (...) Kedvesünk egészen addig ártatlan, amíg az ellenkezője be nem bizonyosodik róla, úgyhogy bíznunk kell benne.
-
Ha megállapítottuk, meddig terjed a felelősségünk, képesek leszünk eleget tenni kötelességeinknek, és elengedni azokat a dolgokat, amelyekért nem mi vagyunk a felelősek. Így több örömünket lelhetjük abban, ha támogatjuk embertársainkat, és harmonikusabb együttmûködésen alapuló kapcsolatot létesíthetünk velük.
Dan Millman
-
Minél nyitottabb egy társadalom, annál inkább megjelennek a másokat gondolkodásuk, származásuk, hajlamaik, politikai vagy vallási nézeteik alapján elítélők, vagy épp fordítva van? Lehet, hogy minél nagyobb a szabadság, annál inkább nem tudunk mit kezdeni vele. Úgy figyeljünk magunkra, hogy közben másokra is odafigyelünk, mialatt talán az sem olyan nagy baj, ha mindezt az önzés áhítatával tesszük.
-
Féltékenység miatt nem üldözhetünk el senkit sem. Azzal meg kell tanulni együtt élni. Mert nem igaz, hogy nincs, mindig van. A szerelem, a szeretet minőségét mutatja, ha megbirkózunk vele és felülemelkedünk rajta.
Szurovecz Kitti
-
Ha ítélkezés nélkül képesek vagyunk odafigyelni partnerünkre, talán meg fog bennünk bízni és őszinte lesz hozzánk. Ha felháborodunk vagy próbáljuk manipulálni, amikor őszinte hozzánk, fel kell készülnünk, hogy attól kezdve nem mindig az igazat fogjuk hallani.
-
Szabadnak lenni nem azt jelenti, hogy hatalmas vagy gazdag az ember, hogy sokra tartják vagy hogy nincsenek kötelezettségei. Akkor szabad az ember, ha szeretni tud. Ha úgy tudsz szeretni valakit, hogy ha csak egy pillanatra is, de meg tudsz feledkezni önmagadról, szabad vagy.
Jeanette Winterson
-
Mindannyian felelősek vagyunk másokért. Figyelmesnek kell lennünk hozzájuk, ami azt jelenti, hogy a saját szükségleteink mellett az ő szükségleteiket is figyelembe kell vennünk. Igyekeznünk kell mindent megtenni, hogy ne bosszantsuk őket indokolatlanul, ne álljunk az útjukba, ne zavarjuk meg önző módon a békéjüket. A sikeres együttélés érdekében minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, hogy ne nyomasszunk másokat testileg-lelkileg. Mindent meg kell tennünk, hogy ne borítsuk fel közös csónakunkat, és zavartalanul folyjon a mindennapi élet. Amikor reggelente kilépek a házamból, a többi emberbe helyezem a bizalmamat: annak a függvénye vagyok, hogy vigyáznak-e rám, és mindent megteszek, hogy cserébe én is vigyázzak rájuk. Mi lehetne ennél reményteljesebb?
Kirsty Sedgman
-
Ha kapcsolatban élünk, tisztábban látjuk a saját határainkat, könnyebben meglátjuk az értékeinket és a gyengeségeinket, és olyan egészséges önvédelemre teszünk szert, amely nem engedi, hogy a másik érzelmi mélypontjai a mélybe rántsanak. Szerethetjük a másikat anélkül, hogy az érzelmeink követnék a másikét. A "ha ő szomorú, én is az vagyok" és a "haragszom rá, amiért ő is haragszik rám" nem sokat segít. Időre van szükség, amíg az ember ezt megtanulja.
Steve Biddulph