Mindig elnyertem azzal, ha jobb lehettem (jobb, mint magam, jobb, mint aki voltam) a leghallgatagabb kitüntetést: visszanyertem öröklött mélabúmnak azt az elkallódott szirmát, hogy megint csak keresem a bennem daloló fényt, a megfellebbezhetetlen világosságot.

Kapcsolódó idézetek

1. Minden díjamról azt gondolom, hogy egyfajta visszacsatolásként van jelen az életemben: ezek jeleznek vissza nekem, hogy még úton vagyok, s talán jó úton... ezért olyan kedvesek számomra.
2. Ha (...) össze kellene foglalnom a sikereim titkát, csak annyit mondanék, hogy mindig én akartam jobban. Ez az én tehetségem.
3. Nagyon is megszoktam, hogy elégtétellel gondoljam: ami jóban részem volt, magam vívtam ki. Úgy tekintettem magamra, hogy elértem becsületes törekvéseim jutalmát. Jane Austen
4. Mindig örömmel fogadom az olyan dicséretet, amit nem érdemeltem ki.
5. Bennem mindig is volt egy ösztönös ellentartás. Az vonzott, ami tilos: leereszkedni a kiátkozottak, megtagadottak közé. (...) Esszéimben, verseimben inkább a bántott, megtört, vitatott, háttérbe szorított, elfeledett írókért emeltem szót. Pollágh Péter
6. Minél idősebb leszek, annál jobb voltam valaha. John McEnroe
7. Mindent elkövetek azért, hogy más legyek, jobb ember, de mindig ott van az a részem, amelyik olyan akar lenni, amilyen vagyok.
8. Kéne egy mikrofon, hogy elmondjam a világnak, Hogy nem szemétnek születtem, csak a szemekben szilánknak. A jobbik énem én vagyok, a másik elveszett, És út leszek a számodra, ami a fákig elvezet.
9. Nem voltam jó, nem voltam rossz, Azt kaptam mindig, ami jár, És örültem annak, hogy ismertelek, És ismertél te is talán.
10. Próbálok maradni jónak, örülni napsütésnek, hónak, dérverten fénylő reggeleknek, csillagot dajkáló éjjeleknek.