Mindig is gyûlöltem az ürességet, amely a tél velejárója; a néptelen táj és a bántóan éles különbség az ég és a föld között, a fák átváltozása csontvázakká és a városé pusztává.

Kapcsolódó idézetek

1. Az őszi eső mindig lehangoló. Az elmúlást, a végtelen, hideg ürességet juttatja az ember eszébe.
2. Örömtelenség, hó és csönd köröttem, határtalan. Olyan vagyok, mint téli fa az erdőn, madártalan. Kosztolányi Dezső
3. Mintha kihaltak volna az évszakok, megdermedt zöldben fürödnek a fák. Egyszerre nyár, ősz és tél vagyok. Megkövült idő. Haláltalan világ. Nem merek élni. Lélegezni sem. Azt hiszem néha, nem is ver szívem, csak mímeli, hogy van, s mert fél, dobog. Rettenetes nehéz az idebenn. Hát élek, félek, alakoskodok. Bella István
4. A kegyetlenség nincs évszakhoz kötve, mindig és mindenhol jelen van (...). De a hideg és a sötétség valahogy elveszi az élét. Cara Hunter
5. Gyûlöltem, mert nekem megadatott, míg ő a hideg földbe kényszerült. Gyûlöltem, mert élveztem, ahogy a forró víz átmelengeti fáradt testemet. Gyûlöltem az életet, amikor ő már halott volt.
6. A változásban mindig van valami borzalmas. Káosz, nyitottság, bizonytalanság - egyszerre vonz és riaszt. Horváth Viktor
7. Jó reggelt, Tél! Már vártalak. Hajnalban a deres mezőn, este a kopasz fák alatt. A fagy jelezte jöttöd, hogy az őszt a sárba döntöd. A fagy és a félelem, hogy fény nélkül mi lesz velem.
8. Adjatok egy lakatlan évet, beköltözöm az összes szorongásommal, adjatok egy emeletet, az alagsorba vágyom, adjatok egy földszinti erkélyt, hadd szomjazzam a tériszonyt. Soha nem ez az év a jó, mindig másikra lesünk a decemberi nagy fal és a gyenge fagy mögül. Hartay Csaba
9. Szédültem. Úgy éreztem, megláttam a kivezető utat a sivárságból, ám ez az út hideg és sötét volt, és kanyarjai az örök sötétség országába vezettek, ahol a nyers földszag az egyetlen, amit érezni lehet a kézen, a bőrön, a ruhán. Anne Rice
10. Még a fák is teli vannak fájdalommal meg félelemmel. Mi pedig keressük rá a magyarázatot, pedig nem hiszem, hogy valaha is meg fogjuk találni.