Mindig is úgy hittem, hogy mi, írók, nem a tehetségünk miatt lettünk írókká, hanem annál a szerencsétlen körülménynél fogva, hogy nem lehetünk mások, mint amik vagyunk, és hogy magányos munkánk se több viszonzást, se több előjogot nem érdemel, mint amennyit a suszter kap azért, hogy cipőt csinál.

Kapcsolódó idézetek

1. Sosem sikerült megírnom azokat a könyveket, amelyekről álmodtam, azokat a jó kritikákat kiérdemlő, már-már bestsellergyanús regényeket, de azért elég jól keresek, mint író, amiért végtelenül hálás vagyok a sorsnak; ezrek és ezrek vannak, akik nem ilyen szerencsések. Stephen King
2. Az a gond az írással (...), hogy olykor-olykor mind megpróbálkozunk vele, aztán beleringatjuk magunkat az illúzióba, hogy idővel lesz egy jó írásunk, némi pénzünk a bankban, saját szobánk, és azt gondoljuk: "Hékás, belőlem is válhat még író!" Elfogadjuk, hogy a sportban van géniusz, aki felülmúlja a képességeinket, de nincs nagyobb esély arra, hogy írók legyünk, mint mondjuk arra, hogy olimpiai rúdugrók.
3. Amikor író szerettem volna lenni, akkor úgy gondoltam, az író olyan dolgokat ír, amit mindenki szeret. Amikor nem szerettem volna író lenni, az abból a felismerésből fakadt, hogy nem lehet olyasmit írni, amit mindenki szeret; különösen nem azt, amit én szeretek. Veres Attila
4. Az írókat azért fizetik, (...) hogy "úgy tegyenek, mintha", és tudjanak épp annyit meríteni közös valóságunkból, amennyi az általuk kitalált világ hihető tálalásához kell. Úgyhogy csak semmi huncutság, az írásmûvészet nem alku tárgya, az író nem lehet hûtlen az olvasóhoz, hogy álruhát öltve folyton át- meg átlépje, oda-vissza, a képzelet és a való határát. Ian McEwan
5. Mivel a sikerek a mindennapokban mindig látványosabbak, mint a kudarcok, rendre túlbecsüljük saját esélyeinket a sikerre. (...) Nem látjuk be, milyen minimális a siker valószínûsége. Minden sikeres író mögött száz másikat találunk, akiknek a könyveit nem veszik. Õmögöttük további százat, akik nem tudtak kiadót találni a mûveiknek. És ezek mindegyike mögött ismét csak százak sorakoznak, fiókjukban befejezetlen kéziratukkal. Mi azonban csak a befutottakról hallunk, és rosszul ítéljük meg, mennyire kicsi is a valószínûsége az írói sikernek. Rolf Dobelli
6. Nem őszintén írni nehéz, hanem úgy élni, hogy mindig őszintén írhassunk. Balla D. Károly
7. Nem az írói lét romantikája kedvéért írunk (az ma már röhejes); nem is megélhetésből (öngyilkosság volna); nem a dicsőségért (elavult eszmény, korunk a celebeké); nem a jövőnek (a jövő semmit sem vár tőlünk); nem akarjuk megváltoztatni a világot (nem a világot kell megváltoztatni); az életet sem akarjuk megváltoztatni (az élet nem változik); de nem is valami állásfoglalás, hogy írunk (hagyjuk az elkötelezettséget a hősirodalomra); és nem szolgálunk fel ingyenlakomát (nincs illúziónk, tudjuk, hogy mindennek ára van, a mûvészetnek is). Akkor hát miért írunk? Nem tudjuk, és talán pont ez a válasz: azért írunk, mert nem tudunk semmit, azért írunk, mert nem tudjuk, mit lehetne kezdeni a világgal, hacsak nem írni, reménytelenül, mégsem feladva, makacs örömmel, kifulladásig. Mohamed Mbougar Sarr
8. A magunk sorsának csak mi lehetünk a kovácsai, én legalábbis így hittem. De közben rá kellett jönnöm, hogy ehhez nem mindenkinek lehet elég ereje.
9. Az írói lét kissé mindig a felelőtlenség jegyében kezdődik, szükségszerûen bíznunk kell önmagunkban anélkül, hogy bizakodásunknak valós alapjai és reális biztosítékai lennének.
10. Minden írásom úgyszólván benső megbízatás; mind sorsszerû kényszer hatására jöttek létre. Amit írtam, belülről támadott rám. Szóhoz juttattam az engem mozgató szellemet. Soha nem számítottam arra, hogy írásaim nagy visszhangra lelnek. Kortársi világom kompenzációját képviselik mind, és ki kellett mondanom, amit senki sem akar hallani. Ezért éreztem magamat, helyzetemet, kivált eleinte, olyan reménytelennek. Tudtam, hogy az emberek elutasítóan reagálnak majd, mert nehéz dolog a tudatos világ kompenzációját elfogadni. Ma kijelenthetem: valóságos csoda a sikerem, több, mint amire valaha is számítottam. De a fő dolognak mindig azt tartottam, hogy kimondtam, amit ki kellett mondanom. Úgy érzem, megtettem, ami tőlem tellett. Ez persze lehetett volna több és jobb is, de nem az én képességem szerint. Carl Gustav Jung