Mindig szerettelek azért, mert nem vagy olyan, mint mások. De gondold el, milyen kétségbeesésemre szolgált megtudnom, ezen a durva és közönséges stíluson keresztül, hogy te mennyire más vagy attól az ideáltól, amit egy férfi az én hitemmel és az én karrieremmel magáénak vall.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem igazán kedvelem ezt az embert. Mindig olyan őszinte és nyílt, és egy kicsit közönséges, de azért jó ember. Valahogy mintha ragyogna, úgy, ahogy én nem tudok.
2. Nem tetszel nekem. (...) Tudom, hogy mindenki más odavan érted, de én nem. Talán azért, mert olyan keményen hajtasz rá, hogy az emberek szeressenek. Cassandra Clare
3. - Egész életemben azon voltam, hogy mindig mindenkinek megfeleljek. Mégis mindig volt valaki, aki valamiért csalódott bennem. - Tudod, kedvesem, nem véletlen, hogy találkozunk bizonyos emberekkel.
4. Még sosem szerettem ennyire úgy, ahogy téged szeretlek. De te nem így érzel. (...) Tudom, hogy sosem akartál megbántani. Tudom, hogy a magad módján szerettél. És talán, ha a dolgok máshogy alakulnak, ha a világ kedvesebb lett volna hozzánk, én is lehettem volna életed szerelme.
5. Egész életemben arra vártam, hogy végre eljöjjön az igazi. Erre feltûntél te, és egész más voltál, mint akit vártam, mert te cinikus vagy és mogorva, lehetetlen alak. De az az igazság, hogy a veszekedéseinknél jobb dolog sosem történt velem. Azt hiszem minden esély megvan rá, hogy beléd szeretek.
6. Szeretlek, mert fölfoghatlan vagy; Bûvös-bájos fátyol föd el. Szeretlek, mert olyan titok vagy, Amiben mégis hinni kell. Vajda János
7. Én szerettem azt, akit nem szabad, És vártam arra, ami elmarad, És hibáztam néha akkor is, ha igazam volt. De bevallom, nem lettem boldogabb, Ha elhittem érthetetlen dolgokat, S az igazság közben mindig olyan egyszerûen szólt. Zorán
8. Szerettek már mások korábban. (...) De ugyan mit tudtak ők rólam? Mit szerettek, amikor nem tudták, milyen zûrös vagyok valójában? Ha ez szerelem, akkor semmi ahhoz képest, amit én érzek irántad. Sylvia Day
9. Annyira szeretem, hogy néha már fáj. Féltem őt az ellenségeinktől, az éhes férfiszemektől, a féltékeny nőktől, a veszélyes helyzetektől és időnként önmagától. Olyan ő nekem, mint valami törékeny kincs, amit legszívesebben elrejtenék a világ elől, noha tudom, hogy akkor fényét vesztené. A. O. Esther
10. Mondok valamit: végre én akarok lenni az a bizonyos másik! Legalább egyszer. Az a titokzatos és félelmet keltő másik. Az, akiről kapásból feltételezed, hogy szebb, fiatalabb, és persze vékonyabb, mint te. Az, akiről szentül hiszed, hogy sosem lép ki az ajtón smink és tûsarok nélkül. A másik, akinek nincs lelkiismerete, aki nincs tekintettel senkire (főleg rád nem), és aki pont a te pasidban kelti fel azt az érzést, hogy ő valami különleges. A legrosszabb esetben a pasi ezt el is hiszi. Szeretnék végre én veszélyt jelenteni valakire, ahelyett, hogy mindig én érzem magam veszélyben. Szeretném, ha lennének titkaim, ahelyett, hogy folyton csak kitalálok magamnak egy-kettőt. A fenébe is, miért vagyok mindig én az egyik, és soha nem a másik?