Mindig szükségem volt általam tisztelt emberek gondolataira, melyek a saját szavaimnál pontosabban, tömörebben, szebben fogalmaztak meg számomra célokat, biztatást, példát. Egy-egy ilyen gondolat, verstöredék elkísért néha évekig, míg egy új - élőbb energiákat rejtve - kiszorította helyéből. Ma is őrzök egy-két ilyen gondolatot, de tudom, egyszer ismét újak lépnek helyükbe. Úgy hiszem, mások is biztatják magukat hasonló módon, s az ilyen szellemi erőt sugárzó szavakra mindenkinek magának kell rátalálnia.

Kapcsolódó idézetek

1. Néha azt kívánom, bárcsak annyi energiát és összpontosítást sûrítenénk a hallgatásainkba is, mint a szavainkba! Mennyivel, de mennyivel több pozitív változás elindítói lehetnénk! Györffy Kinga
2. A pozitivitást (...) az életből nyerem. Próbálom magam olyan emberekkel körül venni, akik pozitívak, inspirálnak és belőlük táplálkozom. Õk meg remélem, hogy belőlem. Hiszek abban, hogy fontosak ezek az energiák. Dallos Bogi
3. Mi az az erő, amely messzire vezet a megszokott világ kényelmétől, és rávesz, hogy inkább vállaljuk a kihívások seregét, noha tudjuk, hogy e világ dicsősége múlandó? Úgy hiszem, hogy ezt az ösztönző erőt úgy hívják, az élet értelmének keresése. Sok-sok éven át kerestem a biztos választ könyvekben, mûvészetekben és tudományokban, követtem érte veszélyes és könnyû utakat, és számos választ találtam. Most már meggyőződésem, hogy biztos választ sosem kaphatunk ebben az életben, de végül abban a pillanatban, amikor ott állunk a Teremtő előtt, meg fogunk érteni minden lehetőséget, amelyet valaha felkínáltak nekünk. Paulo Coelho
4. Különös dolgok ezek a levelek, borítékba csomagolt sorok, amelyek hol szerelmet ecsetelnek, sóvárgásról sírnak, hol vigasztalnak, hol bátorítanak, csakúgy, mint a kimondott szó... De a papírra vetve valahogy még nagyobb erővel felruházva. Hogy ez az erő abban rejlik-e, hogy a címzett újra és újra elolvashatja a sorokat, ezáltal a legkisebb rezdüléseket is magába szívva, vagy abban, hogy az író sokkal inkább átgondolja a mondandóját, mintha csak élő szóban, hadarva vetné oda, nehéz lenne eldönteni.
5. Kísérletet teszek arra, hogy rögzítsem, hogy mi minden jár a fejemben. Terápiának sem utolsó. Amíg írok, képes vagyok rendet rakni a bensőmben, és érzem, egyre inkább érzem, nagy szükség van, később pedig végképp nagy szükség lehet rá. Az írás erősebbé tesz. A megfejtett gondolat és a megválaszolt kérdés megerősít. Amíg gondolkodhatok, erősebbnek gondolhatom, elég erősnek érezhetem magam az élethez is, és a meghalás elviseléséhez is. Nagy Bandó András
6. Mindannyian kaptunk már segítséget, támogatást vagy útmutatást más emberektől életünk valamely időszakában - amikor a legnagyobb szükségünk volt rá. Néha elég, ha valaki mellettünk áll, biztat, vagy egyszerûen csak jókor van jó helyen, hogy megváltoztassa életünk irányát. Aztán minden megy tovább, mi pedig hajlamosak vagyunk elfelejteni azt az embert, aki valaha oly mélyen megérintett bennünket, és megváltoztatta az egész jövőnket.
7. Sok időt elfecséreltél. Lustaságból, gyávaságból, gyámoltalanságból, ostobaságból. Erősebb akarattal, céltudatosabban kellett volna élned. Nem folyton óvatoskodni, várakozni, lemondani. "Lemondani tudni a legnagyobb adomány" - ez mindig eszedbe jutott, ha valami nem sikerült. Aki ezt a bölcsességet kitalálta, az is menekült, vigasztalni akarta magát, mentséget, magyarázatot keresett. Erényt akart kovácsolni a kudarcból. Nem rossz. Úgy kellett volna, úgy kellene fordulni mindig, hogy a dolgok, mi több, a gondolatok, az érzések fényesebb oldala látszódjék, az a felük, ahová odasüt a nap. Merthogy valahová mindig odasüt, az biztos. Bertók László
8. Sokszor döntő a kívülről jött biztatás, ösztönzés, hogy újból hinni tudjuk: jobb lehet, és jobb is lesz, ami jön; a gondolat, a mondat, a szó, képes robbanásszerûen pozitív hatást gyakorolni az egyénre. Jorge Bucay
9. Néha előkerülnek régi képek, és velük együtt előrobban sok évnyi emlék, döntés, választás, ami a mosthoz vezetett. Néha visszamennék egy-egy pillanatba, néha kimerevíteném azokat az érzéseket. Néha nehézzé válik a bizonyosság, hogy így rohan az idő. Néha meg könnyûvé a gondolat, hogy mi mindent láttam, kaptam, adtam, és milyen jó mégis a mostban létezni.
10. Sosem értettem igazán, mire jók az idézetek. Ha csak a felét megfogadtam volna azoknak a tanácsoknak, amikkel online találkoztam, ma nem lennék ott, ahol vagyok. Mi több, ha bármikor is az internetre hallgattam volna, az életem másodpercek alatt félresiklott volna. Mégis a világháló folyton inspiráló szavakat vág az arcomba: "boldogság", "légy erős", "pozitivitás", "jóság". Miért érzik úgy idegenek, hogy joguk van az orrom alá dörgölni olyan dolgokat, amiket nem érhetek el? PewDiePie