Ugrás a tartalomra
Mindig vannak káros közvélekedések, amelyeket azért nem veszünk észre, mert azokkal körülvéve élünk. Ilyen a melegek házasságának elutasítása, de a legszegényebbekről is egyre kevésbé gondolkodunk őszintén. Szerintem rossz irányba mozdult el a társadalom véleménystruktúrája ebben a témában. Szeretjük ugyanis azzal felmenteni magunkat, hogy azért a szegény is tehet arról, hogy nyomorog. Egy olyan országban, ahol a hét év alatti gyerekek majdnem fele mélyszegénységben él, a legrosszabb reakció azt mondani, hogy lényegében ők tehetnek róla.
Kapcsolódó idézetek
-
- Szóval te jelentőséget tulajdonítasz a születésnek és a neveltetésnek?
- Lehet, hogy régimódinak fogsz tartani, de azt hiszem, hogy semmi jó sem származik abból, ha az ember más társadalmi osztályból nősül.
- Teljesen egy véleményen vagyok veled, barátom. Száz eset közül kilencvenkilencben valóban így van. De rendszerint a századik esetről van szó, ha rá kerül a sor, mert ebben reménykednek a fiatalok.
Agatha Christie
-
Tudom, hogy a legtöbb szülő őszintén szereti a gyermekeit. Tapasztalatom szerint azonban nagyon sokan nem tudják ezt megfelelően kifejezni, és gyermekeik kénytelenek üres szeretet-tankkal élni. Meggyőződésem, hogy a kisgyermekek és a kamaszok helytelen viselkedésének hátterében leggyakrabban az üres szeretet-tank áll.
Gary Chapman
-
Miért rosszindulatúak az emberek egymással? Miért negatívak? Ez társadalmi szinten rettenetesen kártékony. (...) Majdnem mindenki, akivel beszélek, utálja a politikusokat, a hivatalokat, az államot, az intézményeket. Mindenki mindenkiről hazugságot tételez fel, gyanakvás van, mindenki azt hiszi, hogy akkor okos, ha rájön arra, hogy a másik hogy akarja őt átverni.
Feldmár András
-
A gyerekek megsínylik az ilyesmit. (...) Jobban, mintsem a környezetük valaha is gondolná. A fájdalmat, a visszautasítást, a valahova tartozás hiányát. Olyasmi ez, amit nem lehet csupán kedvező életkörülményekkel jóvátenni. Nem pótolja az iskoláztatás, a kényelmes otthon, a biztos jövedelem vagy a kezdő tőke valami szakmához.
Agatha Christie
-
Nagyon rosszak vagyunk abban, hogy valakit ne fekete-fehérben lássunk. Nagyon sokszor úgy mûködünk - Magyarországon szerintem extra erősen -, hogy utáljuk vagy imádjuk az embereket. Akiket épp imádunk, nagyon rettegnek attól, hogy csinálnak valamit, ami miatt a következő pillanatban utálni fogják őket.
Csirmaz Luca
-
Gyanítom, hogy sokkal nehezebb gazdag környezetben felnevelni a srácainkat, mint hinnénk. Az embereket tönkreteszik az anyagi gondok. De a nagy vagyon éppúgy tönkreteszi őket, mert kihal belőlük az ambíció, elveszítik büszkeségüket, és eltorzul az önértékelésük. Mindkét szélsőség megnehezíti az ember életét. Valószínûleg ez esetben is a középút a legjárhatóbb.
Malcolm Gladwell
-
Gyerekkorban másokat jónak vagy rossznak látunk - ez az egyszerû gondolkodás épp a legsérülékenyebb életkorban megvédi a kicsi és védtelen gyermekeket. A felnőtté válás során azonban már észrevesszük, hogy az emberek jók és rosszak is egyben, illetve jók, csak megvannak a hibáik és a rossz oldalaik. Többé-kevésbé tiszteljük őket, és a mi felelősségünk, hogy mit veszünk át tőlük, és mit nem.
Steve Biddulph
-
Szülőként az ember néha azt hiszi, hogy ha ügyesen elrejti a gyerekek előtt a saját gyengeségeit és hibáit, és csak a legjobb oldalát mutatja, azzal jó példát mutat nekik. Csakhogy ez fordítva is elsülhet, ugyanis könnyen odavezethet, hogy a gyerek azt hiszi, őt csak akkor szeretik, ha tökéletes. Ellenben ha őszinték vagyunk a gyerekeinkkel, és nyíltan tudunk beszélni velük azokról a nehézségekről, amelyekkel nap mint nap nekünk is meg kell küzdenünk, azzal tulajdonképpen teret nyitunk számukra, hogy ők is nyíltan beszéljenek a problémáikról. Ez persze azt is jelenti, hogy el kell tudnunk ismerni, ha hibáztunk vagy tévedtünk a velük vagy másokkal folytatott interakcióink során. El kell viselnünk a szégyent, ami ezzel jár, és meg kell tennünk mindent a javulás érdekében.
Anna Lembke
-
Tudod, milyenek a gyerekek. Mindig azt hiszik, hogy ami rossz, arról ők tehetnek. Azt gondolják, ha rosszul érzik magukat, akkor rosszak.
Feldmár András
-
A 21. századra is maradtak tabutémák, előítéletek, és ez nem jó. Ha mondjuk valahol Franciaországban egy kis faluban két-három párizsi család házat akar vásárolni, akkor biztos sokan lesznek, akiknek ez nem fog tetszeni, egyszerûen azért, mert attól félnek, hogy ezek a családok a különbözőségükkel, az eltérő életmódjukkal felforgatják majd az ő életüket is. Az "átlagember" alapvetően azt szeretné, hogy minden maradjon változatlan, úgy, ahogy most van. És csak a képzettebb, nyitottabb kisebbség kíváncsi a máshonnan érkezőkre, az idegenekre. Mostanában különösen aktuális lett ez a kérdés a messzi kontinensekről érkező menekültek miatt. Azt gondolom, hogy ha mindenáron ragaszkodunk a politikai korrektséghez, és nem merjük bevallani a félelmeinket, akkor nehezen fogunk megoldást találni a felmerülő problémákra.