Mindketten utálják a határozott "igent" és a megfellebbezhetetlen "nemet", a titokzatosság teljes hiányát, mely az angol szavakból árad. Szükségük van a sejtelmességre, a homályosságra és a félhazugságokra, amelyeket nem hisz el ugyan senki, de az álmok varázsával telítik a társalgást...

Kapcsolódó idézetek

1. Utálom a szerelemről való állandó polémiát, mintha az valami olyan csodálatos dolog volna, amely többet ér, mint minden más dolog az életben együttvéve. Minden könyv, amit az ember elolvas, s minden dal, amit hall, a szerelemről szól. Olyan ez, mintha az emberek részei volnának egy nagy összeesküvésnek, amely azt célozza, hogy hitessék el magukkal, hogy karnyújtásnyira tőlük van valami csodálatos, mely az övék lehet, ha erősen próbálkoznak. Addig hipnotizálják magukat, hogy végül már nem is tudnak másra gondolni, közben pedig elmulasztják az élet nyújtotta egyéb nagyszerû lehetőségeket. Pelham Grenville Wodehouse
2. Mi, férfiak valamiféle kétnyelvû, szinte azt mondhatnám, két-értelmû életet élünk. A nőkkel "szerelemről" "kötelességről", "jogról", "jóról", "rosszról", "szánalomról", "reményről" és más irracionális és érzelmi fogalmakról beszélünk, amelyek nem léteznek, és amelyeket csupán azért kellett kitalálni, hogy féken tartsuk a nők túláradó érzelmeit, de magunk között és könyveinkben egészen más szavakat, mondhatnám, egészen más nyelvet használunk. A "szerelemből" "előnyök elvárása" lesz, a "kötelességből" "szükségszerûség" vagy "alkalmasság", és a többi szavak is épp így átváltoznak. Mi több, a nőkkel úgy beszélünk, mintha kimondhatatlanul tisztelnénk nemüket (...), de a hátuk mögött úgy tekintjük őket, és úgy is beszélünk róluk - kivéve a nagyon fiatalokat -, mint akik alig többek egy "ész nélküli szervezetnél". Edwin A. Abbott
3. Az emberek azt hiszik, hogy az igazságot akarják, de ennek az ellenkezője igaz. Az őszinteség aljas, durva és ronda, a hazugság viszont gyakran kedvesebb, lágyabb, humánusabb. Nem őszinteséget akarunk, hanem előzékenységet és tiszteletet.
4. Megfigyeltem, a felnőttek időnként összetévesztik a szép szavakat a nagy szavakkal. Fogalomzavarodottak. Pedig tudhatnák, mi a különbség. A nagy szavak hazudnak. A szép szavak pedig egyszerûen csak igazak, és néha védtelenné tesznek. Ettől félnek. A néhától. Vavyan Fable
5. Mennyire szeretnek az emberek szenvedni! (...) Dolgozhatnak, alkothatnak. Valóra válthatják az álmaikat. Ezzel szemben mit csinálnak? Rémálmokat találnak ki maguknak, aztán elkezdenek hinni bennük és félni tőlük. (...) És ami a legszomorúbb, hogy a rémálmok képesek valóra válni és halálra rémiszteni a létrehozójukat.
6. Az emberek soha nem szeretnek annyira, mint mondják. Egyszerûen nem tudnak. Csak emberek. Tele hazugsággal, szentimentalizmussal és félelemmel.
7. Szeretjük azt hinni, hogy nem félünk, és szívesen fedezünk fel új helyeket és szerzünk új élményeket, de a helyzet az, hogy folyamatosan rettegünk. Talán a félelem a vonzalom része. (...) Az egyszerû napok uncsik. Egy kisebb katasztrófa: na, arról érdemes beszélni!
8. Szeretem az eleven szerelmet, a felforgató humort, a lehetetlent és az illúziót. Szeretem a fiatal, szabad emberek nevetését. Gyûlölöm a lemondást, a türelmet, a hivatásos hősiességet és minden kötelező szépérzést. Félek, hogy megismerem a korlátaimat.
9. Figyeljék meg, milyen hangsúllyal ejti ki valaki az "igazság" szót, mennyire magabiztosan vagy visszafogottan, mint aki hisz benne vagy kételkedik, és máris összeáll a kép a véleményei természetéről és az értelmi színvonaláról. Nincs üresebb szó ennél - az emberek mégis bálványozzák, és értelmetlenségét egyszerre változtatják kritériummá és a gondolkodás végcéljává. Emil M. Cioran
10. Két embert sok minden összeköthet, de legkevésbé az ésszerûség. Inkább a vonzalom, a szeretet, az összetartozás érzése. Néha a közös rögeszme, olykor az érdekszövetség. Érzések, vágyak, indulatok, aggodalmak - például, hogy félsz egyedül. Müller Péter