Figyeljék meg, milyen hangsúllyal ejti ki valaki az "igazság" szót, mennyire magabiztosan vagy visszafogottan, mint aki hisz benne vagy kételkedik, és máris összeáll a kép a véleményei természetéről és az értelmi színvonaláról. Nincs üresebb szó ennél - az emberek mégis bálványozzák, és értelmetlenségét egyszerre változtatják kritériummá és a gondolkodás végcéljává.

Kapcsolódó idézetek

1. Az elme beszédességre hajlamos, és "kitûnő" gondolatokat és véleményeket tulajdonít magának. Ha alaposan megvizsgáljuk, kiderül, hogy ezek a vélemények semmit sem érnek. Mind hiábavaló, nincsen jelentőségük, sem valódi értékük. Mindenki elméjét vélemények végeláthatatlan sora tölt ki, és ha igazi valójukban látjuk ezeket, a vélemények csupán az elme állapotai.
2. Az emberek általában túlzott jelentőséget tulajdonítanak a szavaknak. Rabjai annak a téveszmének, hogy a beszéd nagy eredményeket hozhat. Pedig a valóságban a szavak szükségképpen leggyöngébb pontjai minden érvelésnek. Hiszen csak homályosan közvetítik a mögöttük háborgó nagy indulatokat és vágyakat. Csak amikor a fecsegő nyelv elhallgat, akkor fülel a szív. Theodore Dreiser
3. Az emberek (...) megtanultak úgy beszélni, hogy szavaikból ne derüljön ki semmi, legkevésbé saját belső gondolatuk. Vannak, akik folyamatosan, sőt választékosán tudják mondani a semmit. Az ember hallgatja őket, és a végén megkérdezi önmagától: mit is mondott ez? Az ilyenfajta beszédből két szó hiányzik: az igen és a nem.
4. Véleményeink csak létezésünk kiegészítései. Lássam, hogyan gondolkodol, megmondom, mid hiányzik! A nagyon üres emberek sokat tartanak magukról, a jelesek bizalmatlanok, a megrögzött bûnös pimasz, a jó aggályos. Így jön egyensúlyba minden; ki-ki egész akar lenni, vagy legalább annak látszani önmaga előtt. Johann Wolfgang von Goethe
5. A legtöbb ember annyira szubjektív, hogy valójában nem érdekli őt más, mint önmaga. Ez az oka annak, hogy bármiről is essék szó, mindjárt önmagára gondol, és minden személyt illető távoli célzás figyelmét magára vonja és annyira elfoglalja, hogy a beszéd objektív tárgyának felfogására nem marad értelmi ereje. Ezeknél az érvelésnek nincs értéke a szemükben, mihelyt az az érdeküknek vagy hiúságuknak ellentmond. Arthur Schopenhauer
6. Nem a szavak megbecsülésére oktatnám tanítványaimat elsősorban. Azokból úgy is untig elég van. Arra oktatnám őket, hogy vessék meg az üres és hamis szavakat, mert később csak így becsülhetik azokat a szavakat, melyekben tartalom és igazság van. Kosztolányi Dezső
7. Minél butább a beszéd, annál jobban megközelíti a tárgyat. És minél butább, annál világosabb. A butaság szerény és őszinte, az ész meg köntörfalaz és titkolózik. Az ész alávaló, a butaság pedig nyílt és becsületes. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
8. Van, hogy a szavak beszélnek, van, hogy a szavak hiánya beszél. Mindennél érthetőbben, mindennél világosabban... és mindennél őszintébben. Csitáry-Hock Tamás
9. Meglepő, mennyien nem tudnak különbséget tenni aközött, hogy "X igaz" és hogy "kívánatos, hogy az emberek higgyenek X igazában". De az is lehet, hogy nem dőlnek be ennek a logikai csapdának, csak az emberi érzésekhez képest lényegtelennek tartják az igazságot. Nem szeretném lebecsülni az emberi érzéseket. De jó lenne minden egyes beszélgetésben tisztázni, hogy érzésekről vagy az igazságról beszélünk. Mind a kettő fontos, de egészen más. Richard Dawkins
10. Ha vallási kérdésekről van szó, az emberek elképzelhetetlen mértékben nem őszinték és mindenféle intellektuális neveletlenséget követnek el. Filozófusok addig tágítják a szavak értelmét, amíg az eredeti értelemből már alig marad valami; egy bizonyos absztrakciót, amelyet maguknak alkottak, "istennek" neveznek és ezáltal deistákká, istenhívőkké válnak és az egész világ előtt dicsekedhetnek azzal, hogy egy magasabb rendû, tiszta istenfogalomhoz jutottak el, jóllehet ez az isten már csak egy elmosódott árnyék, amelynek semmi köze sincsen a vallásos tanok hatalmas egyéniségéhez. Sigmund Freud