Minél többet követelünk meg önmagunktól, vagy minél többet követel tőlünk mindenkori feladatunk, annál inkább a meditáció erőforrására vagyunk utalva, a szellem és lélek mindig megújuló összebékülésére. És minél nagyobb igényeket támaszt velünk szemben egy feladat, s hol felizgat és magasba emel, hol kifáraszt és leteper, annál könnyebben megeshet, hogy elhanyagoljuk ezt a forrást. Mint ahogyan hajlamosak vagyunk testünket és testünk ápolását elhanyagolni, ha belemerülünk valami szellemi munkába.

Kapcsolódó idézetek

1. Minél idegőrlőbbek a hétköznapjaink, minél inkább úgy érezzük, kihasználnak bennünket, lelkünk annál erősebben törekszik a kiegyenlítődésre, a nyugalmi állapotra. Kontra Ferenc
2. A testtel való összekapcsolódás minden relaxációs és meditációs gyakorlat alapja. Minél több időt töltünk a testi érzeteinkkel, annál nyugodtabbak és összeszedettebbek leszünk, és a magunk elfogadása is nagyban megerősödik. Basa Ágnes
3. Ha rosszul érezzük magunkat, és azt gondoljuk, valami gond van velünk - csinálnunk kellene valamit, vagy össze kellene szednünk magunkat -, kívül kezdjük keresni a válaszokat. Abban a reményben fordulunk a többiekhez, hogy ők majd helyrehoznak. Egy ideig talán jobban is érezzük magunkat, de ez csak átmeneti, és aztán végül még rosszabbul leszünk. Viszont ha elkezdünk ráhangolódni arra a valakire, akivé az élet szánt bennünket - és összehangolódunk azokkal az érzelmekkel, amelyek motiválnak -, akkor a lelkünkkel és a saját nagyszerûségünkkel kapcsolódunk össze. Ha hagyjuk, hogy létrejöjjön a kapcsolat, és magunkhoz vesszük a hatalmat, akkor tisztán látunk, és az életünk mûködni kezd. Anita Moorjani
4. Minél nagyobb hévvel vetjük magunkat a munkába, minél elfoglaltabbá válunk, és minél többet tanulunk és olvasunk, annál távolabb sodródunk a filozófiától. Felvesszük a napi rutin ritmusát. Pénzt keresünk, kiéljük kreatív indíttatásainkat, sürgölődünk és feloldódunk az életben. Ránézésre minden a lehető legjobban alakul. De közben mégis eltávolodunk a filozófiától. Elhanyagoljuk a bölcseletet, ami már önmagában is probléma - a stressz nyomása egyre nő, elménkre köd borul, és megfeledkezünk a valóban fontos dolgokról. Ryan Holiday
5. A test legtürelmetlenebbül mindig azt követeli, amire leginkább ráéhezett. A szellem, a lélek törvénye valahogy más; annak evés közben jön meg az étvágya. Ha azt koplalásra fogják, lassan az igények is elsorvadnak; éppen a koplalástól múlik el a szellemi éhségérzetünk. Fekete Gyula
6. Minél több dolgunk van, annál kevésbé érezzük jól magunkat. Ha hagyunk üres helyeket a naptárunkban, azzal életünk azon területeire is odafigyelhetünk, melyekről hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Geralin Thomas
7. Mindig váltani az élet ritmusát. Tudatosan és figyelmesen cserélni munkát, pihenést, koplalást és bőséget, józanságot és mámort, igen, még gondot és örömet is; tudatosan felállni az élet terített asztala mellől, mikor legjobban esik a bőség, tudatosan bekapcsolni gondokat és feladatokat, melyeknek nevelő erejük van. Nem elbízni magad semmiféle helyzetben. Márai Sándor
8. Ha valamit szívvel-lélekkel csinálunk, akkor megsokszorozódik az energiánk, szinte kifogyhatatlanná válik. De ha kételyeink vannak, és nem vagyunk biztosak a dolgunkban, akkor szorongani kezdünk. Az a fizikai és érzelmi energia, amelyet a szorongás emészt fel, elképesztő mértékû.
9. Ha folyamatosan keményen hajszoljuk magunkat anélkül, hogy egy kicsit is lazítanánk, az ugyanolyan, mintha autót vezetnénk, és sosem töltenénk meg a tankot. A pihenés fontos, és minél elfoglaltabbak vagyunk, annál nélkülözhetetlenebb.
10. Ha konokul próbálkozunk, hogy végre elérjük a belső béke és a szentség érzésének állapotát, hát, nem fog összejönni. Ahhoz, hogy sikerrel járjunk, a figyelmünket valami külső dologra kell összepontosítanunk. Az állapot, amire vágyunk, csupán egyfajta melléktermékeként jöhet létre egy olyan állapotnak, amikor teljes egészében elfeledkeztünk önmagunkról, és az energiáinkat valami magasabb rendûre összpontosítjuk. David Brooks