Mint ahogy testi szükségleteken, halálfélelmen, Istenen is osztozunk, egymáson is osztoztunk, egészen véletlenül, mint ahogy szemnek, hajnak oszt színt a születés, vagy az aknamező méri kegyelmét, betartja vagy visszafogja törvényeit.

Kapcsolódó idézetek

1. Úgy alakul az élet, ahogy mi alakítjuk. De olyan dolgok is vannak, amelyekre az istenek köteleznek bennünket. Nem számít, hogy milyen okból teszik, és az is hasztalan, ha minden lehetőt megpróbálunk, hogy messziről elkerüljük ezeket a dolgokat. Paulo Coelho
2. Az igazság árnyként, hol előttünk, hol utánunk járdogál, amint a szerencse napja vagy előttünk kel fel, vagy utánunk áldozik le.
3. Az istenek megszerettetik velünk azt, akit nem akarunk szeretni s elfordítják tőlünk azt, akinek szerelmére vágyunk. Meghalasztják azt, akinek élnie kellene, s megkímélik azokat, akik megérdemlik a halált. Amit az egyik kezükkel adnak, azt a másikkal elveszik, saját kiismerhetetlen törvényeik szerint. Steven Pressfield
4. Istenek egymásután születnek s meghalnak, miként az emberek, amint korukat leélték. Újak s újak jönnek helyükbe aszerint, hogy az emberek változnak. Jász Géza
5. Cselekedni, szeretni és szenvedni annyi, mint valóban élni, de csak olyan mértékben, amennyire kendőzetlenül élünk, és elfogadjuk sorsunkat, mint az örömök és szenvedélyek szivárványának egyetlen visszfényét, amely mindannyiunk számára ugyanaz. Albert Camus
6. Ebben a tekintetben mind egyformák vagyunk: nevetünk, ha vidámak vagyunk, sírunk, ha elvesztünk valakit, és néha még bosszúra is szomjazunk.
7. Isten azt állítja magáról, hogy ő szeret. Akár érezzük, akár nem, ez a szerető Isten mindannyiunkat számtalanszor megsegít. Vajon lehetséges-e akkor, hogy egyidőben létezzék egy jó Isten, és egy gyilkos, aki olyan lángoló lelkesedéssel szeleteli fel mindannyiunk életét, mint egy rohadt mészáros? Vagy talán Isten és az emberek közé egy szellemi tolvajbanda ékelődött, annyira karcsú bûnözők, hogy már testük sincsen, annyira agyafúrt szellemek, hogy számukra semmiség megvetendő tetteiket az Isten számlájára íratni. Mi az igazság? Hogyan indokolható a szenvedés, a bûn, a gúnyolódás, a kínzás? Daniel Banulescu
8. A dolgok a magunk rendelése szerint történnek. Úgy vannak, ahogy vannak, és ezt vagy elfogadom, vagy nem, de ahol szükséges, változás így is és úgy is lesz.
9. A dolgok egyensúlyban állnak. Szellemünk azzal egyenlíti ki életünk igazságtalanságát, hogy elmereng önmagunkban, hogy meglelje azt, amit örömmel lát. Ray Douglas Bradbury
10. Az egyszerû, szabályos élet valami oktondi bölcsességre lyukad ki, hol munkába igyekszünk fojtani intelligenciánkat; az absztrakciók világában vagy az erkölcsi világ mélységeiben töltött élet pedig valami hóbortos bölcsességre vezet. Egyszóval, rendre kiölni érzéseinket, hogy késő vénséget érjünk, vagy ifjan meghalni, elfogadván a szenvedélyek mártíriumát, erre vagyunk ítélve. És ez az ítélet megbír a vérmérsékletünkkel, amellyel az tréfált meg oly kegyetlenül, akinek minden földi teremtmény mintaképét köszönhetjük. Honoré de Balzac