Mint sötétet a fény - úgy leltelek, mint utazó a megürült padot, és úgy szeretlek most, ahogy a mély vizeknek halai az iszapot.

Kapcsolódó idézetek

1. Mint a fény az árnyat, záport a virág, mint patak a medrét, madarat az ág, mint sóhajos nyári éjjel a fák az eget - mindenkinél jobban téged így szerettelek. Beney Zsuzsa
2. Nem úgy szeretlek téged, mintha rózsa, topázkő vagy égő szegfû lennél, mely tüzes nyilakat szór: úgy szeretlek, ahogy a vak, mély homályban leledző dolgok szeretik egymást, lélek és árny közt, titokban. Pablo Neruda
3. Titkosan szeretlek, ahogy a bûnös dolgokat; akár a lélek az árnyat. Pablo Neruda
4. Mint vászont a festék, mint szemeim a fényt, mint a testet az árnyék. Úgy szeretlek.
5. Szeretlek, mint anyját a gyermek, mint mélyüket a hallgatag vermek, szeretlek, mint a fényt a termek, mint lángot a lélek, test a nyugalmat! Szeretlek, mint élni szeretnek halandók, amíg meg nem halnak. József Attila
6. Úgy szeretem, hogy azt a legtöbben meg sem értenék. (...) Mint ahogy a Föld szereti a Napot. Õ számomra a fény, ha elveszettnek érzem magam. A melegség, ha fázom, és a nevetés, ha már túl régóta esik az eső. (...) Ez egészen más. Szerelmes vagyok a lelkébe. És ha Isten megáldana, azt szeretném megérinteni.
7. Szeretlek én, mint harmat azt a kelyhet, Mit hûvös-vizû rét hajadba rejtett, Szeretlek én, mint fészkét a madár, S elfáradt lelkem hozzád visszajár.
8. Szeretlek, mint a nyelv az ízeket és mint az ujjakat a kéz és mint a fáradság az ágyat. Mint a beteg a reményt, úgy szeretlek.
9. Szeretlek mint virág a napfényt, Miként madár a zöld mezőt; Szeretlek, mint ifjú a fátyolt; Mit boldogsága néki szőtt.
10. Ezerszer szeretlek, mint zuhogó záport az eresz, cseppjeid összegyûjtve, lágy folyóvá csendesülve.