Ugrás a tartalomra
Titkosan szeretlek, ahogy a bûnös dolgokat; akár a lélek az árnyat.
Kapcsolódó idézetek
-
Nem úgy szeretlek téged, mintha rózsa, topázkő
vagy égő szegfû lennél, mely tüzes nyilakat szór:
úgy szeretlek, ahogy a vak, mély homályban leledző
dolgok szeretik egymást, lélek és árny közt, titokban.
Pablo Neruda
-
Mint vászont a festék,
mint szemeim a fényt,
mint a testet az árnyék.
Úgy szeretlek.
-
Mint sötétet a fény -
úgy leltelek,
mint utazó a megürült padot,
és úgy szeretlek most, ahogy a mély
vizeknek halai az iszapot.
-
Szeretem a felhőt s az éjt,
Mert sirni szoktam, mint amaz
S világom, mint emez, sötét.
Morris Rosenfeld
-
Szeretlek én, mint harmat azt a kelyhet,
Mit hûvös-vizû rét hajadba rejtett,
Szeretlek én, mint fészkét a madár,
S elfáradt lelkem hozzád visszajár.
-
Szeretni valakit annyi, mint átvilágítani.
Victor Hugo
-
Mint a fény az árnyat,
záport a virág,
mint patak a medrét,
madarat az ág,
mint sóhajos nyári éjjel
a fák az eget -
mindenkinél jobban téged
így szerettelek.
Beney Zsuzsa
-
Azokat a dolgokat szeretem, amik egyszerre szomorúak, humorosak és rémisztőek.
Tim Burton
-
Szeretem a könyvet, és úgy nézek rá mindig, mint a csodára. Mint elmúlt vagy élő lelkek néma- vagy hangosfilmjére, titkos jelekbe zárt örömére vagy fájdalmára.
Fekete István
-
Szeretem, szerelemmel imádom,
amit senkise szeret.
Az én csodaárva világom,
mindazt, ami furcsa, beteg.