Mint tudjuk, Magyarország a Jóisten kalapja, s egy karika bejgli a kokárda rajta.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha a föld isten kalapja, Hazánk a bokréta rajta! Petőfi Sándor
2. Én vagyok a menny kardja, s Isten a kéz, mely forgatja!
3. Isten, áldd meg a magyart Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel; Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbünhödte már e nép A multat s jövendőt! Kölcsey Ferenc
4. Isten kezében vagyunk. Ökölbe szorítja. Horváth László Imre
5. Karácsony, karácsony, karácsony. Rozsda rózsáll a rácson. Szent József keresztfát ácsol önmagából, az ácsból. Mária tíz ujja - gyakd meg! - vaskampó, vérrózsás vasszeg. Tenyere szögesdrót-pólya. Jézuskát altatja, óvja. Bella István
6. Kantár a barátnak.
7. Magyarország: mennyország! Életem édene: Legyen áldott földed Mindenik porszeme! Lisznyai Damó Kálmán
8. E hármasszín a lelkemen ragyog, Számomra nincs szebb ezen a világon; E lobogót én, mert magyar vagyok, Hûséggel védem, szeretettel áldom. Sajó Sándor
9. Fényesebb a láncnál a kard, Jobban ékesíti a kart, És mi mégis láncot hordunk! Ide veled, régi kardunk! Petőfi Sándor
10. A bejgli a szent körkörösség, az idő labirintusa, az önmagába térő centrifugális erő! A bejgli egy mennyboltig érő csigalépcső cukros tekervénye! Mintha követ hajítanánk sorsunk tavába, s a koncentrikus diós-mákos gyûrûk szétfutnának a felszínen! A bejgli mint kőbe dermedt őskori kürtőscsiga tökéletes alakzata, üzenet az időtlenségből! Lackfi János