A bejgli a szent körkörösség, az idő labirintusa, az önmagába térő centrifugális erő! A bejgli egy mennyboltig érő csigalépcső cukros tekervénye! Mintha követ hajítanánk sorsunk tavába, s a koncentrikus diós-mákos gyûrûk szétfutnának a felszínen! A bejgli mint kőbe dermedt őskori kürtőscsiga tökéletes alakzata, üzenet az időtlenségből!

Kapcsolódó idézetek

1. Az időnek nincs eleje, sem vége. A kerék forog, a kör visszatér önmagába. A kerék forog, és minden lélek a küllőihez kötődik az örökkévalóságon át. A forma és az anyag elenyészik, csupán a láthatatlan lényeg, a lélek, az én szárnyal át a korokon. Robert E. Howard
2. Egy keringő a pohár körül, mielőtt a világ elmerül bennem, és belőlem integet. De az üzenet nem kell senkinek. Vad Fruttik
3. Mi a reményt kínáljuk... Gondoljon a szivárványra! Szép, de megfoghatatlan. A legáttetszőbb fátyol, egy égi ív. Ha egyszer átmehetnénk a szivárvány alatt, és megtudhatnánk, mi van mögötte... ki tudja, hátha a szivárvány a csillagok felé nyíló kapu? S mégis, mihelyt megközelítjük, a szivárvány szertefoszlik.
4. Az idő tekervényes. Hol lelassul, hol felpörög, értelmezhetetlenül, kiszámíthatatlanul.
5. Az idő egy óceán, nem egy öntözőcső. A tér egy kis füst, egy felhő-foszlány. Az elméd egy repülő kígyó, ami az összes lehetőségen keresztülrepül.
6. Karácsonykor zabálom a diós bejglit, meg a mákosat, és hagyjanak a (...) mindenféle betû- és ideológiai bûvészmutatvánnyal. Ha már ünnepelnem kell, mert azt mondják, legalább a gyomrom cselekedje azt, bármennyire is egészségtelen.
7. Mi az idő természete? Vége lesz-e valaha? Vissza tudunk-e menni az időben? Néha ezekre a válasz olyan nyilvánvaló, mint hogy a Föld a Nap körül kering, vagy olyan nevetséges, mint egy teknősökből épült torony. Csak az idő - bármi legyen is az - a megmondhatója.
8. A szeretet az a gyönyörû anyag, az a csoda-aranyrög, amely átvilágítva mindent eggyé szövi a magányos vagy társas egyedeire bomlani és hullani akaró világot. Juhász Ferenc
9. Megszületünk, fiatalon és erősen, hajszoljuk a Siker csillagát, szeretünk közben és szeretkezünk, hogy a végén szürkén és fáradtan, az elvonuló Cirkusz porfelhőibe veszve kis gombóccá gyúrjuk a papírcsillagot, a Sikert, és félszeg mozdulattal elrúgjuk magunktól. És elindulunk. Kifelé az életből. A végén valamennyien szekundára felelünk az élet mûvészetéből. És még pótvizsgázni sem lehet. Kegyetlen dolog. Radnóti Miklós
10. A boldogság nem fennsík, ahová felkapaszkodhatunk. Inkább körforgás. A valódi boldogság és üdvözülés pillanatait csak útközben fedezhetjük fel, élményszerûen, úgy, ahogy szamócát találunk az erdőn. Katie Patrick