Mintha nem is egy önálló férfi lennék, csak egy másik férfi árnyéka. Így válunk mindinkább láthatatlanná, ahogy öregszünk, és végül az emberek már akkor sem vesznek észre minket, ha egyenesen a szemünkbe néznek.

Kapcsolódó idézetek

1. Ahogy öregszünk, az igazság úgy lesz egyre sokszínûbb és egyre homályosabb, mintha egy régen lemosott ablakon keresztül szemlélnénk az egyre közönyösebbé váló külvilágot. Ami közben így válik egyre elérhetetlenebbé.
2. Általános tapasztalat, hogy a férfiak egyre láthatatlanabbak lesznek, eltûnnek a történeteik mögött. Már a nők között is akadnak olyanok, akik kezdenek átlátszóvá válni, megfelelő fényviszonyok között át is látok rajtuk. De lehet, hogy én szenvedek embervakságban - alig maradt már nekem valaki. Lehet, hogy csak egy új szemüveg kéne, vastag, rózsaszín, multifokális, platinakerettel. William Wharton
3. Fokozatosan távolodunk önmagunktól és másoktól. Mintha egész életünk arról szólna, milyen messzire tudunk jutni egymástól, és nem arról, milyen közel kerülhetünk a másikhoz. Leo Buscaglia
4. Mindenki szeme előtt lebeg egy kép magáról, ami szempillantás alatt meginog. Magabiztosnak és egyedinek érezzük magunkat, de a következő pillanatban valaki rávilágít arra, hogy lecserélhetőek vagyunk. Az énképünk semmit nem ér, mert általában úgyis az számít, hogy mások milyennek látnak bennünket.
5. Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Õ az arca mögött van. Láthatatlan. Gárdonyi Géza
6. Az életünk csak más szemén keresztül nyer értelmet, mert ha senki nem néz ránk, az olyan, mintha nem is léteznénk.
7. Már-már tükörbe sem tekintek, ködkép leszek, bizonytalan árnyéka tûnő éveimnek. Kosztolányi Dezső
8. Mulatságos megfigyelni, ahogy az idősödő férfiak az előrehaladó korral egyre inkább öregasszonyokra emlékeztetnek, az idős nők meg öregemberekre. Mintha a nembeli különbségek a múló évekkel, ahogy mindnyájan a közös vég felé tartunk, csökkennének valamelyest, sőt teljesen elveszítenék a jelentőségüket. Cara Hunter
9. Ha az ember elég sokáig bámulja a saját arcát, idegenné válik, mint a szavak, ha addig ismételgetjük őket, míg végül elveszítik jelentésüket. Valóban én látszom a tükörben? Így nézek ki?
10. Így megy az élet. Eleinte gazdagodunk, vetünk esztendőkön át, azután jönnek évek, amikor az idő megsemmisíti ezt a munkát. A bajtársak árnyéka sorjában elhagy. És gyászainkba lassan belevegyül egy furcsa szomorúság: öregszünk. Antoine de Saint-Exupéry