Már-már tükörbe sem tekintek, ködkép leszek, bizonytalan árnyéka tûnő éveimnek.

Kapcsolódó idézetek

1. Mintha nem is egy önálló férfi lennék, csak egy másik férfi árnyéka. Így válunk mindinkább láthatatlanná, ahogy öregszünk, és végül az emberek már akkor sem vesznek észre minket, ha egyenesen a szemünkbe néznek. Steven Saylor
2. Tükörben nézem reggelente, hogyan csúszik egyre lejjebb arcomról az ifjúság fuldokolok emlékeimben, mint a színültig telt pohár. Hodász András
3. Olyan átlátszó lettem, hogy már a kirakatüvegekben se tükröződöm vissza, és üres, akár egy régi papírlap, amire búcsúlevelet akarnak írni.
4. Mivel ott vagyok, ahol nem kéne lennem, ahol senki sem számít rám, puszta árnyéka vagyok önmagamnak. Lydia Davis
5. A lelkem oly kihalt, üres, mint éjjel a tükör. Kosztolányi Dezső
6. Valahogy már máshogy látom a dolgokat, ember vagyok, nem holmi áldozat. Valaki a tükörben néha átszalad, egy másik arc, egy másik én, de nem az enyém.
7. Mostanra már csak ürességet érzek (...). Mintha egy fekete pont lenne egy fehér vásznon, ami magába szívott minden emléket. A legszebb emlékek is elszürkültek. Sötétek.
8. Az ember rosszkedvû lesz az ilyen időben. Nincs más, csak a köd. Még a tekintet is megcsúszik, mert nincs mibe kapaszkodjék. Robert Seethaler
9. Emléke visszacsillog, s olykor arcomra tûz, arcomra, mely fakó s elmúlt évekbe néz. Dsida Jenő
10. Huzatban aszalódik az arcom kire hárítsam saját kudarcom nincs erő mi bukásom felülmúlja vereségemnek vagyok féktelen tanúja. Sziveri János