Mióta csak megszülettem, elfoglaltam és lefogtam egy másik embernek, az anyámnak az egész életét. Mikor még kicsiny voltam, maga öltöztetett, ő fürdetett meg este és míg el nem aludtam, ruhástul mellém dőlve a kis ágyamba suttogott, mesélt és dalolt nekem. (...) Azt hittem, hogy ő egészen és csupán ennyi, - nincs rajtam kívül más élete, vagy vágya vagy joga. Énnekem nem maradt adósom soha egy jó szóval, egy karácsonyi aranydióval sem; azt hittem, követelhetem, hogy az én kedvemért ne élje az önmaga életét.

Kapcsolódó idézetek

1. Apám semmit sem kért tőlem, amit ne tudtam volna megtenni. De semmit sem tett meg, amit én is meg tudtam tenni magamért. Kötelességem volt boldogulni.
2. Mindenkinek szüksége lenne rá, hogy a múltjába visszatekintve teljes bizonyossággal tudja, hogy volt egy anyja, aki szerette őt mindenestül; még a kakiját meg a pisijét is szerette. Hogy biztos lehessen benne, az anyja pusztán önmagáért szerette, és nem azért, amire képes volt. Enélkül ugyanis azt érzi az ember, hogy nincs joga létezni. Hogy meg sem kellett volna születnie. Nem számít, hogy az önmagáért szeretett emberrel mi történik az életben, hogy mennyire sérül, mert a múlt emlékei mindig elkísérik, és mindig azt érezheti, hogy alapvetően szeretnivaló lény. Ronald David Laing
3. Nem létezett más, csupán ő meg én, a szél, a tenger moraja, és a gyönyör, hogy a karjában lehetek. Mintha egész életemben csak arra vártam, csak azért éltem, álmodtam, aludtam, ettem és lélegeztem volna, hogy e pillanat ütötte résen át kikukucskálhassak az élet végtelen folyamából. Még ha száz évig élnék is, az sem érne fel ezzel a röpke, időtlen élménnyel. Nora Roberts
4. Vannak áldozatok, melyeket csak anya hozhat: emlékezzünk csak vissza gyermekéveinkre, azon számos éjekre, melyeket anyánk nyoszolyánk mellett átvirrasztott, midőn betegek valánk; azon folytonos gondra, mellyel fölöttünk őrködött, azon nagyobb s kisebb áldozatokra, melyeket nevelésünk, egészségünk, jövőnk követeltek, melyek oly egyszerû készséggel hozattak, miként eszünkbe sem jutott, hogy itt áldozatról van szó.
5. Édes Nagymamám! Iszonyú jó voltál hozzám mindig (...). Sose háláltam meg semmivel. Az volt a hálám, hogy egyre jobban rád csimpaszkodtam, elárasztottalak önmagammal, elálltam minden utadat. Ahova csak fordultál, engem találtál meg, én meg úgy képzeltem magamban, ez a szeretet. Csupa ragaszkodásból nem hagytalak élni (...). Menj, szabad vagy! Soha többet nem fogom azt gondolni, hogy szeretek valakit, ha rabbá teszem önmagammal, ha lehúzom, mint valami kolonc. Szabó Magda
6. Egész életemben valahol nagyon mélyen őriztem mindenféle szeretetet, nehogy kiszökjön. Meg akartam tartani saját magamnak. Féltem, nehogy örökre elveszítsem. Azt hittem, ha megosztom, apránként elfogy, nekem pedig semmi sem marad. Charles Martin
7. Nem csak arról szólt az egész, hogy majdnem elvesztettem (...), és a közelemben akartam tartani. Nem csak a vágyról. Hanem arról, hogy úgy aludtam el, hogy (...) mellkasa a hátamhoz simult, és éreztem, ahogy a szívverése az én szívem ütemére lassult. Arról, hogy felnőttem, és rájöttem, hogy az ölelő karja, az illata, amikor alszik, a szuszogása maga az otthon, és minden, amit csak egy nap végén kívánhatok. Maggie Stiefvater
8. Bár nem ezt az életet képzeltem el magamnak, attól még az enyém. Akár tetszik, akár nem, ezt az egyet kaptam. És nem vagyok hajlandó úgy leélni, hogy azt kívánom, bárcsak másmilyen lenne. Nem az. Soha nem volt. És jó eséllyel nem is lesz az.
9. Elhervasztottam. Mert nekem ő csak az a valaki volt, akire mindig számítani lehet. Akit elő lehet venni. Aki kéznél van. Aki fölveszi a telefont. Vigyáz a gyerekekre. Aki főz. Mint egy vesztapapnő, aki az általam keresett pénzből gazdálkodik, aki szépen elrendezi a körülöttünk lévő dolgokat, hogy minden rendben menjen, és közben sose panaszkodik. Sose láttam tovább az orromnál. Hogy meg akartam-e tudni valaha bármilyen titkát is? Soha semmit. Sose faggattam önmagáról, a gyerekkoráról, az emlékeiről, a bánatáról, fáradtságról (...), a reményeiről, a csalódásairól, az álmairól, semmiről. Érted? Soha. Egyszer sem. Nem faggattam semmiről. Nem is érdekelt semmi. Anna Gavalda
10. Ami csak voltam és leszek, amit csak kaptam, amit adtam, Amit örültem-fájtam és örültél-fájtál énmiattam, Mindent, ami most elvesz, pedig teljesség volt és élet, Az életed, az életem köszönöm, édesem, tenéked. Székely János