Mit ér a könny s mit ér az ember, ha úgyis meg kell halni egyszer, s elvész a szó és nem marad csak egy tenyérnyi hely a föld alatt, rothadó hús, szétfoszló csont: Voltam. Éltem. Meghaltam. Pont.

Kapcsolódó idézetek

1. Akárhányszor meghal egy ember, az univerzum egy része elpusztul. Mindaz, amit ez az ember érzett, átélt, megcsodált, eltûnik vele együtt, valahogy úgy, mint a könnyek az esőben. Paulo Coelho
2. Eljön az a pillanat, amikor már nem tudjuk kicsiholni magunkból a szerelem érzéseit. Csak a tragikum marad. Hogy valakiért vagy valamiért éljünk, elveszti az értelmét. Értelmet csak abban a gondolatban találunk, hogy meghaljunk valamiért. Albert Camus
3. Mit ér nekem: hogy elsorvadsz, elégsz, Mit ér nekem: hogy megroskadsz a vágytól. Mit ér nekem: hogy izzó nap szerelmed: Még egy szilánk se hull rám sugarából. Berde Mária
4. Nagyon könnyû sírni, ha egyszer rájövünk az igazságra: mindenki, aki számít, előbb-utóbb elhagy vagy meghal. Bizonyos idő után minden ember túlélési esélye eléri a nullát. Chuck Palahniuk
5. Amikor az ember sírni kezd, a nevek szavakra, a szavak szótagokra, a szótagok betûkre bomlanak, és a világ abban a pillanatban összeomlik, abban a pillanatban véget ér, a lét és a nemlét egyetlen porfelhőben összekeveredik egymással. Elif Safak
6. Nos, hát mégis nélküled múlik el az életem, Pedig a fontos dolgokat még nem mondhattam el, Szavaim fáradt nyilak, földre hulltak az útjukon, S amit még nem mondhattam el, már többé nem tudom.
7. Vágy, vágy... de mit ér, ha a szív csak eped, csak eped, s elfutnak az évek, a leggyönyörûbbek! Szeretni - de kit? Kis időre szeretni mit ér? Örökre pedig lehetetlen. Mihail Jurjevics Lermontov
8. Tudod, mit jelent a halál? Megmondom, mi az. A halál az, amikor az élők elfelejtenek! Hogy milyen volt az illatod, hogy néztél ki, hogy csengett a hangod és a nevetésed! Még ha van is túlvilág, az én halálom az lesz, amikor folytatod az életedet nélkülem, amikor már nem emlékszel a szemem színére vagy arra, milyen hosszú volt a hajam... J. R. Ward
9. S könnyek fakadnak szemeimből, Kicsordulnak, patakzanak; Ajkamra jőnek, egyre jőnek, Kitörnek a panaszszavak. S mikorra szívem összeroskad, Mikorra könnyem mind kihull: Többé nem érzek semmit - semmit Az élet fájdalmaibul.
10. Mondd, mit ér az, ha szeretjük egymást, ha jót teszünk, áldozatot hozunk és lemondunk valamiről, türelmesek vagyunk és elnézők, ha megbocsátunk egymásnak, mit használ az, ha minden napot újra kezdünk reményben és hûségben, - de a szeretet és mi magunk is egyszer a múlandóság sötétjébe hullnak...