Mit ér, ha a világ nyelve Akármennyit emleget, Ha te nem sugod fülembe Édes hangon nevemet.

Kapcsolódó idézetek

1. Kiáltani szeretném, s nem lehet, még súgni se szabad a nevedet, még gondolni se - jaj, elárulom, pedig belül csak azt visszhangozom, a hangos titkot, mely életemet úgy édesíti, édes nevedet. Szabó Lőrinc
2. Ha más kínja szíved nem indítja meg, Nem érdemled akkor az ember nevet. Szádi
3. Ha más kínja szíved nem indítja meg, Nem érdemled akkor az ember nevet. Szádi
4. Senki sem tudja az igazi nevem, Senki sem érezheti, ha szeretem. Elmondanám, mennyit érsz, De egyetlen élet oly kevés. Zanzibár
5. Nem kísérem útjaid, ajkam Édes neved magába temeti, Hogy meg ne bántson (túl profán) szavam S régi vonzalmunk ne fecsegje ki. William Shakespeare
6. Jutok-e néha - mondd - eszedbe S nem fáj-e szíved kedvesem? Midőn a kósza esti szellő Füledbe suttogja nevem. Vay Sándor
7. Csak te tartasz foglyul engem S csak a szívem csupa seb; A neveddel ajkaimon Halok meg! - úgy édesebb. József Attila
8. Hiába millió hang, Csak a tiéd hallom. Az én nyelvemen beszélsz, Talán nem is létezem Nélküled.
9. Ha hallod durva átkom, Halld ki, hogy szánva bánom Mindet, mi ért, a bántást S mégis máglyára vetlek: Szégyenlem, hogy sorsommal Csipőd ringása bánik: Túlságosan szeretlek. Ady Endre
10. Ha lángol a vér, mily pazérul ad A nyelvnek a sziv ilyen fogadást. E fényt, leányom - több világa, mint Melegje, és kialszik, míg rakod - Tûznek ne vedd ám. William Shakespeare