Ha lángol a vér, mily pazérul ad A nyelvnek a sziv ilyen fogadást. E fényt, leányom - több világa, mint Melegje, és kialszik, míg rakod - Tûznek ne vedd ám.

Kapcsolódó idézetek

1. Ne élesítsd a nyelved, kedvesem, Mert a szavaid megölnek engem És szétszakítják a szívem, Ennyit pedig nem ér a vérem. James Blunt
2. Oh jól vigyázz, mert anyád nyelvét bízták rád a századok S azt meg kell védened. Hallgass reám. Egy láthatatlan lángolás Teremté meg e nagy világot s benned az lobog. Mert néked is van lángod: Szent e nyelv! S több kincsed nincs neked! Füst Milán
3. Az éj börtöne nem enged, fogva tart, de a sötétből hálát adok az Istennek, hogy a lelkem meg nem tört. Az élet mért rám szenvedést, de én nem sírok, nem csüggedek, ha véres is e halánték, nem hajtom le fejemet, a haragon és könnyön túl árnyak prédája a lélek. Mégis, ha veszély tüze gyúl, láthatjátok, nem félek, utamon mi utolér, a csapásokat hárítom, én felelek lelkemért, a sorsom én irányítom!
4. Mit mond a szív, ha néked dobban, mit mond a láng, ha érted lobban? Mit mondok én, ha kérdezel, mit mond a karom, ha átölel?
5. A megvesztegető pillanatok, a szelídebb élethelyzetek, az alkalmi ellágyulások ne feledtessék soha, mikor nővel állsz szemközt, hogy harcos vagy, kinek bőrét, életét akarja az ellenfél. Harcolj lovagiasan, de harcolj. Ha nagylelkûséggel találkozol néha, fizess nagylelkûséggel; ha gyöngédséget kapsz, add vissza, érzelgés nélkül, gyöngédséggel, amit kaptál; ha szenvedéllyel találkozol, válaszolj feltétlen szenvedélyességgel. De soha, egyetlen pillanatra ne feledd, hogy minden érzelmes találkozás alján a meztelen önzés és hiúság parázslik. Parázson fekszik, aki egy nő ágyában fekszik. Bőrét odaégetheti; emberi rangját és becsületét meg kell mentenie. Figyelj és harcolj. Ellenfelek állanak körül, hajzatukban tollakkal, arcukon festékkel, mint a vad harcosok. Márai Sándor
6. Szívünket a szerelemnek, szánkat a szerelmesünknek adni: annyi, mint szemünket odaadni a fénynek; nem adunk ezzel, hanem kapunk. Romain Rolland
7. Szeretlek? - kérdezed. Zárt ajkam nem kiált már? Hosszú sóhajaim nem vallanak Neked? És megbúsult szivem, mely már holttá eped, míg moccanatlanul csüngök szemed varázsán? (...) csak nyelvem hallgatag, mert sejti már szivem: ahhoz képest, amit átérez, semmi, ha - "szeretlek" - ezt kimondom. Vittorio Alfieri
8. Vannak szerelmek amikben kimegy belőled az élet elfogy a véred napról napra egyre örömtelenebb leszel és nem érted ha ez szerelem miért haldokolsz tőle eljön hát a nap amikor tenni kell egy nyelvi különbséget mit nevezünk szerelemnek és mit mérgezésnek. Tisza Kata
9. Mi bájol engemet, Hő lángra keblemet Ki gyújtja fel? Leány! kökény szemed, Sugár szép termeted Vonz s bájol el. Czuczor Gergely
10. Im itt a szenvedés belül, ám ott kívül a magyarázat. Sebed a világ - ég, hevül s te lelkedet érzed, a lázat. Rab vagy, amíg a szíved lázad - úgy szabadulsz, ha kényedül nem raksz magadnak olyan házat, melybe háziúr települ. József Attila