Ugrás a tartalomra
- Mit nem szeret a társadalomban, ami ennyire csalódottá teszi?
- Ó, nem is tudom. Talán azt, hogy mindannyian nagyszerû embernek tartottuk Steve Jobst, holott tudtuk, hogy gyerekek szenvednek a milliárdjaiért. Vagy talán azt, hogy minden egyes hősünk hamisnak tûnik. Az egész világ csak egy nagy átverés. Elárasztjuk egymást az ostoba beszámolóinkkal, amiket bölcs gondolatnak álcázunk. A közösségi háló a bizalmasság látszatát kelti. Vagy azt, hogy mi szavaztunk erre? Már nem a kamu választásokon, hanem a holminkkal, a tárgyainkkal, a pénzünkkel. Nem mondok semmi újat, mind tudjuk, miért tesszük. Nem azért, mert az Éhezők viadala tesz boldoggá, hanem mert kábulatra vágyunk, mert fájdalmas nem színlelni, mert mindenki gyáva.
Kapcsolódó idézetek
-
Mint ahogy azt sem tudom, hogy azért maradtam-e életben, mert tényleg tudok hazudni. És azt sem tudom, hazudtam-e egyáltalán. Nyilván, hogy hazudtam. Mindenki hazudik. A felnőttek is. Szavakkal, mozdulatokkal, viselkedéssel. Ki, ahogy tud. Mert mindig mindenki túl akar élni. Túlélni valamit. Csak tudnám, minek.
Petőcz András
-
A közösségi oldalak azt az illúziót keltik, hogy sokakkal kapcsolatban állunk, fontosak vagyunk. (...) Elhitetik velünk, hogy mély érzelmi kapcsolatokat ápolhatunk a világhálón, miközben ezekből éppen legfőbb vágyunk, a minőségi kapcsolat, az intimitás hiányzik. Soha nem lehetünk biztosak abban, hogy a leírtak valóban rólunk és nekünk szólnak-e. Netán csak a gép figyelmeztetésére küldtek nekünk szép, szülinapi szóvirágokat?
-
Jó lenne, ha senki nem érezné magát rosszul amiatt, mert máshogy ünnepel, mint a többiek. A Facebook és az Instagram világa hamis. Oda idealizált képet tesznek ki az emberek, azt, amilyet szeretnének önmagukról alkotni, de ezt sokan nagyon keserûen élik meg. Pedig nem vagyunk attól kevesebbek, ha egyedül ünneplünk, vagy máshogy élünk.
-
Milyen bolondok vagyunk mindannyian. (...) Hát igen, azok vagyunk. Akár a gyerekek. Úgy teszünk, mintha az élet valóságos volna és számítana... holott az élet nem más, mint az egyik Nagy Illúzió.
Agatha Christie
-
Az emberek vágynak a nyilvánosságra, de nem tudják, mire vágynak. A médiát nem a teljesítmény érdekli, csak a vér és a könnyek. Hamis, gusztustalan világ, ahová nem erény bekerülni.
Sterczer Hilda
-
Ilyen világban élünk. Nem vagyunk hősök. Nem mi választjuk, hogy nagyszerûek leszünk; sorsunk felett nincs hatalmunk. A szabadság morzsái jutnak nekünk; két méreg közül választhatunk; a kevésbé rosszat választhatjuk abban a tudatban, hogy mindenképpen sérülni fogunk, véresen heverünk majd a padlón. Nincs választásunk.
-
Személyes történeteinknek mindnyájan megbízhatatlan elbeszélői vagyunk. Megszerkesztjük. Módosítjuk az igazságot. Önmagunknak egy kicsinosított változatát próbáljuk mutatni a világ felé, akár egy randevúpartnernek, egy főnöknek vagy a gyerekeinknek akarunk imponálni. Retusálunk és fényezünk. Felhasználjuk, ma jobban, mint valaha, a közösségi oldalak hatalmát, hogy egy kiállításra alkalmas képet alkossunk az életünkről. Kiválasztjuk a fényképeket, amelyeket a "barátaink" látni fognak, teremtünk magunknak egy világot, és a saját szûrőinken keresztül mutatjuk be. És tökéletesnek, boldognak, áldottnak tüntethetjük fel magunkat azok előtt, akik kívülről tekintenek ránk. De mindnyájan tudjuk, hogy senkinek sem tökéletes az élete.
Kaira Rouda
-
Van olyan eszme, amelyet, mihelyt szavakba öltözteti az ember és hangosan kiejti a száján, rettentő ostobának látja. Olyan ostobának, hogy az ember önmaga is szégyelli. És miért? Azért. Mert valamennyien olyan rosszak vagyunk, hogy az igazságot egyáltalán nem tudjuk elviselni.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
-
Néha úgy érzem, az élet egy átverés.
Francois Lelord
-
Olyan könnyû bízni az emberekben. Azt hinni, hogy a világ megváltozhat egyetlen éjszaka alatt. Tüntetünk a merényletek után, pénzt gyûjtünk, ha lesújt a katasztrófa, kitesszük a szívünket az internetre. De minden lépés után majdnem ugyanolyan nagyot lépünk vissza. A változások olyan lassan következnek be, hogy alig észrevehető, mikor tényleg megtörténnek.
Fredrik Backman