Ugrás a tartalomra
Mit tagadjam, mindig is szerettem ezeket a váratlan találkozásokat, különleges embereket, történeteket, azokat a pillanatokat, amikor képesek vagyunk szabadon megosztani valaki mással a legtitkosabb vágyainkat és gondolatainkat. Amikor valami elvesztett szépségre vágyva úgy merítünk a párbeszédből, hogy új ismeretre vagy új érzésre teszünk szert.
Kapcsolódó idézetek
-
Szeretek beszélgetni az emberekkel, mindig is szerettem. Azt gondolom, ha az ember mesél magáról, olyasmire is rájön magával kapcsolatban, amit korábban nem tudott.
Cecelia Ahern
-
Azt, amit akarunk, a vágyainkat, sokszor mélyen elrejtjük magunkban. Annyira kedves és különleges, hogy félünk nyíltan megmutatni. Az a mi kis titkunk, és így semmi sem árthat neki. De néha fel kell tárnunk a titkainkat, és el kell kezdenünk élni.
-
Mindig felvillanyoz egy új mûvel való találkozás. A lefordítandó kultúrával való szembesülés, a zárt világ, amit szeretnék feltörni, megfejteni, megérteni. Közben felfedezem a másik nyelv szépségét, ritmusát és humorát, idiómába kódolt lelkét. Kettőzöttem élem át a szöveg örömét. Ez egyrészt élvezetes játék, szárnyaló szabadság, másrészt viszont ott van az idegen mondatok szorításának kínja, ám a belőle való szabadulás diadalmas öröme is.
-
Leginkább az embereket szeretem megfigyelni. (...) Van valami különleges abban, hogy tanúi lehetünk egy pillanat törtrészének, és megörökíthetjük. Az emberek viszonyulását egymáshoz. Az öröm, a harag, a szomorúság, a boldogság, a csalódottság, a vágy megnyilvánulásait. Mert ugyanezt az érzelmet ugyanebben a formában nem lehet ismét megtapasztalni.
-
Vágyok valamire, ami különleges. Valamire, ami egyedi, ami szeret, amit szerethetek. Valamire, ahol minden csak úgy jön. Nincs játszma, se kényszer, csak úgy jön, nem kérdez, és elvisz magával oda, ahova soha nem akartam eljutni. Amitől mindig is rettegtem. Valójában nem is bánnám. Úgyis kezd unalmas lenni az, ami van.
Oravecz Nóra
-
Szeretem a szavakat. A hosszú mondatokat, a sokáig a levegőben lógó sóhajokat. Szeretem, amikor a szavak mást mondanak, mint első hallásra gondolnánk; vagy valahogy másképpen mondják ugyanazt.
Grégoire Delacourt
-
Eltitkolunk ezt-azt a szerelmünk elől, mert a legjobb énünket akarjuk megmutatni neki, de azért is, mert ha igaz szerelemről van szó, azt szeretnénk, ha a másik kérdések nélkül is megértene mindent. Egy igazi kapcsolatban, abban a fajtában, amelyik kitart korokon át, szavak nélkül is értik egymást.
Cassandra Clare
-
Lehet, van olyan nap, mikor még tagadom, de tudom, hogy mindenedet akarom,
ahogy szeretsz, ahogy nevetsz, vagy épp csak hozzám bújsz.
És van olyan nap, elfog a félelem, ha nem dobom végre régi életem,
félek, nem vársz rám, s így elfordulsz.
Ez biztos szerelem, az lesz az ilyen, rég nem keresem, de jó, de ismerem.
Dobrády Ákos
-
Aznap az emberi kapcsolatokról elmélkedtem. Vannak olyanok, amelyek új távlatokat nyitnak meg; olyanok, melyeket megszoktunk és szeretünk; aztán, amik egy csomó kérdést vetnek fel. Vannak, amelyek váratlan fordulatot vesznek; és vannak, amelyek messze visznek onnan, ahonnan indultunk. Sőt, olyanok is, amelyek visszahoznak. De mind közül a legizgalmasabb és legfontosabb az, amit saját magunkkal tartunk fenn.
-
A szeretetet kimutatni mindig olyan őszinte dolog. A szavak ezzel szemben gyakran elcsépeltek, és csak azért mondja ki őket az ember, mert tudja, ezt várják tőle. Szeretlek. Millióan koptatják el ezt a szót. Hát hogy is fejezhetné ki, amit (...) érzek? Azt akartam, inkább ízlelje meg, milyen érzés vele lenni: a kényelem, a könnyedség és a csodálat sajátos keverékét, amiből az első pillanattól fogva csak egyre többet és többet kíván az ember.
Jodi Lynn Picoult