Mit tegyél, ha nem szeretnek? (...) Én, mondom, elmenekülök. Úgyse vagyok ott, hiszen nem látnak, nem ismernek. Ahol az embert nem szeretik, vagy gyûlölik, ott nem is ismerik igazán - idegen.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha lehet, elmenekülök. (...) Akkor is elmegyek, ha nem szeretnek, és akkor is, ha én nem szeretek valakit. Müller Péter
2. Annyi ember nem meri elmondani a másiknak, hogy szereti, mert fél, hogy a másik megijed, és elmenekül. Pedig ha emiatt valaki menekülőre fogja, akkor jobb is, ha elmegy. Tóth Vera
3. - Mi lesz, ha olyanokkal találkozom, akik nem kedvelnek engem, vagy azt, amit csinálok? (...) - Muszáj továbbmenned az utadon. Inkább őket veszítsd el, mint önmagad. James Norbury
4. Annyi minden van, ami rosszabb a halálnál. (...) Ha nem szeretik az embert, vagy ő maga képtelen szeretni. Az rosszabb. Cassandra Clare
5. Ha szükség van rám, de nem szerettek, akkor maradok. Ha szerettek, de már nincs rám szükség, akkor elmegyek.
6. Hazug lett az ember, maga is bevallja, nem is szégyenkezik egy kicsit se rajta. El akarok menni, nem akarok lenni, hazug emberek közt nem tudok szeretni. Nem szeretnek ők sem, mert ha szeretnének, nem volna olyan sok beteg, sebzett lélek. Juhász Magda
7. Önmagától menekülő ember nem tud igazán szeretni. Aki azt hiszi, hogy a másik megmenti, téved. A gyenge ember kapaszkodása nem valódi szeretet, és főleg nem szerelem, hanem menekülés. Müller Péter
8. Én szeretet nélkül nem tudok élni. Félek. Keserû és reménytelen vagyok. Fuldoklom. Fázom. Ha csak egyetlen módom van rá - elmenekülök. Persze van, amikor nincs erre mód. Maradni kell. Akkor is keresem azoknak az embereknek a közelségét, akik szeretnek, és akiket én is tudok szeretni. Lehet, hogy csak pár emberről van szó. Manapság az is nagy szó. Olyan, mint az Északi-sarkon egy mûködő kályha: odabújok mellé. Müller Péter
9. Amíg nem ismersz, ne mondj semmit rólam, Hogy honnan jöttem, hogy merre tartok én. Úgyis hazugság lesz minden egyes szóban, Mert aki nem ismer, az nem is lát belém. Road
10. Akárhol vagy, azonnal el akarsz onnan menekülni. Minden szorongással tölt el, és egyszerre csak észreveszed, hogy nem is rajtad múlik a dolog. Nem te vagy, aki el akar menni, hanem a helyek akarnak megszabadulni tőled. Eltaszítanak maguktól, mintha azt mondanák neked, hogy nem vagy odavaló. De senki sem magyarázza meg nekem, hogy hol a helyem. Frank Schätzing