Miután meghaltam, elkezdtem megszabadulni azon részeimtől, amikre többé nem volt szükségem. A vágyaimtól, hiedelmeimtől, ambícióimtól, kételyeimtől. Ember létem minden nyoma eltûnt. Mikor megkezdtem utamat az örökkévalóságba, rájöttem, hogy kevés poggyásszal könnyebb az utazás. Tulajdonképpen egyetlen dolgot tartottam meg csupán: az emlékeimet.

Kapcsolódó idézetek

1. Amíg vagy, általad van minden. Ahogy szûnsz, a dolgok úgy szûnnek számodra. Haláloddal a dolgok visszanyerik önvalójukat, többé nem tapad rájuk személyességed. Újra fényesen és tisztán ragyoghat minden, amit életed során homályossá és ragacsossá fogdostál. Balla D. Károly
2. Aki már veszített el olyasvalamit, amit elveszíthetetlennek gondolt (és velem ez már számtalanszor előfordult), az rájön, hogy valójában semmije sincs. És ha semmim sincs, akkor az időmet sem kell arra fecsérelnem, hogy vigyázzak a dolgaimra, amelyek valójában nem is az enyémek. Sokkal jobban teszem, ha úgy élek, mintha minden napom életem első - vagy utolsó - napja volna. Paulo Coelho
3. Utazás közben eltévedni szerencsétlen dolog, de elfelejteni az utazás célját és értelmét... ez sokkal kegyetlenebb érzés. Nyolc hónapig tartott az út, néha egyedül utaztam, néha mások is mellém szegődtek, és megfogták a kormányt, és összetörték a szívemet, de már nem én voltam az, aki megérkezett, alig hasonlítottam önmagamra. És ha elveszíted önmagadat, két választásod marad: vagy visszatalálsz ahhoz, aki voltál, vagy örökre elveszíted. Mert néha kívülről kell nézned önmagad, hogy eszedbe jusson, milyen akartál lenni, és hogy ehhez képest milyen ember lett belőled.
4. Amikor meghalunk, egyszerûen szétszóródunk a semmiben, függetlenül attól, hogy mennyi fájdalmat, félelmet vagy megaláztatást kellett elviselnünk életünk során, hogy mennyi szomorúságot vagy gyászt kellett átélnünk. Bátorrá tesz a tudat, hogy a végén tiszta lapot kapok. Az ember egy pillanatra tudatra ébred, hogy azt csináljon vele, amit akar, aztán az visszakerül a világegyetemhez. Nem vagyok vallásos, de még én is el tudom fogadni, hogy ez a legmagasabb szintû megváltás. Nem kell félni az elmúlástól; elképzelni sem tudom, hogy ennél közelebb lehetne kerülni a bûnök alóli feloldozásához.
5. Mindannyian meghalunk, ez a sorsunk, az embereké. Tudjuk ezt, és mégis, a halállal szembesülve ragaszkodunk az élethez. Amikor magam is elérkezem a véghez, a lehető legkevesebb kötődésre fogok törekedni. Szeretném úgy elhagyni ezt a világot, hogy azt gondolhassam, jó életem volt. Shunmyo Masuno
6. Mert ha az ember vesztét érzi, szeretne minél többet hátrahagyni önmagából. Egyikünknek sem esik jól nyom nélkül eltávozni ebből a világból. Rettenetes meghalni úgy, hogy az ember tudja: semmi nem marad utána.
7. Régen rossz klisének gondoltam, mikor az emberek arról beszéltek, hogy az út végén csak a szép emlékek maradnak meg. De tudod, tényleg így van. Lényegtelenné válik minden, amit annak idején rossznak gondoltam, vagy ami fájt. (...) Hiányzik az érzés, hogy a holnap tartogathat valamit számomra... de igazából minden emlék olyan, mint egy kincs.
8. Azért fontos szembenézni halandóságunk tényével, mert kisöpri az életünkből az összes felszínes, gyarló vacakot. Az emberek többsége arra pocsékolja az idejét, hogyan szerezzen még valamivel több pénzt, még egy kicsivel több hírnevet és figyelmet, még egy kicsivel több bizonyosságot arra, hogy igaza van, vagy szeretik, a halál viszont egy ennél sokkal fájdalmasabb és fontosabb kérdéssel szembesít: mi az örökséged? Miben lesz más és jobb a világ, miután elmentél? Milyen nyomot hagysz magad után? Mire és kire hatottál? Mark Manson
9. Lassan kezdem azt hinni, hogy már nem érez a szívem. Hogy már tele van homokkal az összes kamrája. Elfelejtett szerelmek hamvával. Nem tudom, hogy hova is kellene visszatalálnom. Vagy kit kellene magammal vinnem iránytûnek. De van egy olyan érzésem, hogy csak az találhat igazán fontosat, aki üres zsebekkel indul útnak. Albert Tímea
10. Akármi is történt a világgal, fokozatosan jött. Már elfelejtettem, pontosan milyen volt, de halvány (...) emlékeim vannak róla. A parázsló rettegés, ami sosem lángolt fel igazán, csak mikor már nem maradt szinte semmi, amit elégethetett volna. Minden újabb lépés meglepett minket. Aztán egy nap arra ébredtünk, hogy eltûnt minden.