Mondják, valahányszor az idő közelg, Melyben Urunk születését innepeljük, Egész éjjel zeng e hajnal-madár; S hogy akkor egy se mer mozdúlni szellem; Az éj ártalmatlan; planéta nem ver, Tündér nem igéz, nem bûvöl boszorkány, Oly üdvös, oly szentelt azon idő.

Kapcsolódó idézetek

1. E szent napon csendet szitál az ég le, Nem ordít az ordas, nem csörtet a vadkan, Erdőn, havon, a jajj, amit sír az égre. Bárányszívünk megül édes hangulatban. Padomnál mosolyogva éjbe rebben A téli rém. Merőn utána nézek. Hárfa sem zeng ma szebben, szelídebben, Mint a szél, amit az égre hangolt A karácsonyi szent igézet.
2. Hallom már, angyal szárnya lebben, Szívem, mint régen, meg-megrebben, Itt vagy közel! Itt vagy közel, óh, szép karácsony, Rajtad csüng lelkem, semmi máson, Jövel, jövel! Benedek Elek
3. Soha nem volt még ilyen áldott éj, nem gyúlt ki soha ily fény, Ma a legszebb tûz, a legszebb nap ragyog a magas ég ívén. A mennyország elküldte, ím, az Isten egy Fiát, A béke angyala énekel, vele dalolunk glóriát.
4. Nézd, milyen szép az éjjel, Ránk köszönt csillagfénnyel, A Hold mily fényesen ragyog, És én oly boldog vagyok, Jöjj, ne félj, senki se lát, Bújj hozzám, ölelj át...! Cserháti Zsuzsa
5. Élte kiterjedjen boldog és hosszu időkre, Hogy örömére legyünk magzati, jó szivinek. Éljen kedves Atyám, s minden rossz messze kerûlje Érdemmel teljes s gondviselő kebelét, És igy egésséggel kívánom áldja meg a menny Föld kerekségének Istene és Nagy Ura; Vígság és örömök legyenek követői ezeknek Melyek a Boldogság eszközi és mivei. Vörösmarty Mihály
6. Aludj, szavam fel nem zavar, Hisz álmod oly tökéletes! Ébredj? Fény várjon, zivatar? Sírj és nevess? (...) Aludj! Még bûvkört jár vele Egy álom: Szellemed nyugodt; De szertefoszlik Édene Ébred s zokog. Edgar Allan Poe
7. Szent ünnep van, gyújtsd a lángot, Dúdolj boldog dallamot, kívánj szívből szép világot, Kívánj békés holnapot, lásd a mosolyokon át a gyönyörû csodát, A szívek fénylő angyalát, égen földön várnak ránk.
8. Hiszen olyan édes lehet: egy nevet mondogatni, mindig ugyanazt a keresztnevet, valakiét, akihez teljes szívünkkel tartozunk. Már csak a gondolat is, hogy él, lélegzik, esténként karjára hajtja fejét, elalszik és hajnalban felébred, ifjú teste előtt meghátrál a sötétség. Francois Mauriac
9. Ha fölcsendül egy hang a multból: A Te ezüst hangod repül felém S én úgy foglak áldani újból, Mint szerelmünknek édes reggelén; Ha epedő dal száll föl szivemből, Teneked legyen szentelve dalom, Hiszen Te voltál, aki szeretni, Aki dalolni Megtanitottál, édes angyalom! Ady Endre
10. Míg a nap feljön, s ismét lemegy, Minden ki- és belélegzettel Áldjuk őt, ha élünk őérte! Õ a vég, és ő minden kezdet, Õ hozzánk mindig hûséges lesz, Dicsérjük, mert igen nagy szeretete.