Ugrás a tartalomra
Most, hogy zarándokként a szent hegy felé igyekszem, vajon mit tudok kezdeni ezzel a lehetőséggel? Kihozom belőle a legtöbbet, vagy végig a rossz idő miatt fogok nyavalyogni? Jobb emberként térek haza, aki tisztában van vele, hogy kicsoda, vagy csak egy rakás fényképet, néhány szuvenírt meg egy nagyzoló, eltúlzott úti beszámolót viszek magammal? Valóban "meghal egyszer" a rosszabbik felem, vagy tovább cipelem, és tovább táplálom, hogy egyre jobban erőre kapjon? Megszívlelem majd Õszentsége és Khenszur Thabkje rinpocse tanításait, valóban azon fogok dolgozni, hogy átültessem őket a gyakorlatba, és fölszámoljam a fejemben uralkodó zûrzavart? Vagy csak elolvasom a bölcs gondolatokat, és amint becsukom a könyvet, elfelejtek mindent?
Kapcsolódó idézetek
-
Kezdett nyugtalanítani, hogy utam végeztével úgy térek haza, hogy a tudatomban semmi sem változott. Féltem, hogy eljátszom a nagy lehetőséget, és ha nem történik valami, ha nem teszek róla, hogy történjen valami, akkor a pillanat elillan, és soha többé nem lesz még egy ilyen esélyem. Az elhatározásom, hogy eljutok a szent hegyhez, csak még egoistábbá tett. Egyre jobban kötődtem a vállalkozásom sikeréhez, egyre nehezebben tudtam elengedni a dolgokat, egyre makacsabbul csimpaszkodtam az illúzióba, amelyről azt hittem, én vagyok. Ugyanúgy vágytam valamire Tibetben is, mint otthon, csak a vágyam tárgya volt más.
-
Ahogy így újra meg újra végigélem, végigcsinálom gondolatban a rég elmúlt dolgokat, néha össze is fut a szemem előtt sok összefüggés. Mindennek, ami történik, oly sokféle oka van; nem tudom, mindig a legigazabbat találom-e meg, ha egy okot keresek - és nem tudom, minden apróság éppen úgy történt-e, vagy csak sokszor gondoltam és mondtam úgy el azóta, és már magam is hiszem. Hallottam egyszer, hogyha az ember hegyes vidéken jár - néha csak egypár lépést megy odább, és egészen megváltozik szeme előtt a tájkép; völgyek és ormok elhelyezkedése egymáshoz. Minden pihenőhelyről nézve egészen más a panoráma. Így van ez az eseményekkel is talán; és meglehet, hogy amit ma az élettörténetemnek gondolok, az csak mostani gondolkodásom szerint formált kép az életemről. De akkor annál inkább az enyém - és érdekesebb, tarkább, becsesebb játékszert ennél el sem gondolhatok magamnak.
Kaffka Margit
-
Nagyon sok célom, tervem és vágyam volt, de sokszor megtörtént, hogy teljes erővel küzdöttem értük, és mégis minden másképp alakult. (...) Megtanultam bízni abban, hogy az előttem álló, még ismeretlen útszakasz az egész utazás legszebb része lehet. Hogy a következő útelágazásnál ismét vár egy lehetőség, amelyet megragadva megérthetem, hogy mi az, ami valóban fontos, és ami boldoggá teszi az életemet.
-
Utam veszélyeit kutatva,
A négy irányba tekintek újra és újra.
Amikor megállok és megpihenek,
Hátrafordulok, visszanézek a megtett útra.
Megvizsgálom elöl, s magam mögött,
Folytassam-e utam, vagy visszaforduljak.
Így aztán minden helyzetben
Ismerni fogom tennivalómat.
Santideva
-
Kétféleképpen lehet megmászni egy hegyet. Szenvedhetsz, hogy milyen fárasztó, fáj mindened, és amúgy is minek, vagy pedig bevállalod, hátadra veszed a zsákodat, és teljesíteni akarod a lehető legjobban.
Siklósi Örs
-
A hegymászás lépten-nyomon magaddal szembesít. Lehet, hogy beszélni már nem tudok odafönn, de bőven van alkalmam gondolkodni. A csúcson a szó szoros értelmében más perspektívák közé kerülök. Lenézve látom az életemet. Ami valóban fontos, az kiemelkedik, ami lényegtelen, az nem is látszik. Ezt a fajta tudást és látásmódot aztán haza lehet hozni.
-
Lehet, hogy lesznek kétségeid, hogy jól döntöttél-e, lehet, lesznek olyanok is útközben, akik erősítik a kétségeidet, és azt mondják, hogy nem jó az út, amit választottál. Lesznek nehézségek az út során, és ilyenkor biztosan azok a hangok erősödnek, melyek azt mondják, miért indultál el, fordulj inkább vissza. Azonban jusson eszedbe (...), a teremtőtől azért kaptál tehetséget és bátorságot, hogy az utat, amit kiválasztottál, végig tudd járni.
J. J. Stalter
-
Talán túl optimista vagyok, mert látom ugyan az utat, amelyet be kell járnom, de azzal is tisztában vagyok, hogy a második félidő több kísértést rejteget. Nehéz lesz ellenállnom a rövidebb út csábításának, és annak, hogy kihagyjam a fájdalmas részleteket, de nem szabad elgyengülnöm, mindig a következő lépésre kell koncentrálnom.
-
Végzem, amit végeznem kell, amit végeznem jó és illő, mert a bennem lévő nyugalomérzés igazolja, hogy helyes úton járok. Szeretném, ha hitem akkorára növekedhetnék, mint egy mustármagocska, hogy hegyeket mozdíthassák vele. S jólesik arra gondolni, hogy talán azok a mustármagocskák, amiket életem során könyveimbe ültetgetve szertehullattam, egy napon valóban visszamozdítják az én hegyeimet a Balkánról Közép-Európába, ahová tartoznak.
Wass Albert
-
Gyakran már szinte álmodom. Én is éltem valaha egy teljesebb életet. Ilyenkor ismét ismerős ösvényre lépek, de arrogáns önigazolásom hirtelen rossz útra visz. Ilyenkor, imádkozva egy újabb esélyért, ha tudatosan nem is, de ösztönösen megvilágosodik az elmém, és tudom, hogy az élet nem vész el teljesen, hanem mint tört üvegcserép megmarad az emlékezetünk titkos mélységeiben.